Sziasztok!
Mivel jelenleg nagyon úgy fest, a garázsblogra nem fogok egyhamar regisztrálni, itt kezdem a blogot, mely a kiskocsiról szól. Ha valaha mégis tudok majd regisztrálni a garázsblogra, majd akkor meglátjuk, mi lesz... :)

Ebben a bejegyzésben megpróbálom a kocsival kapcsolatos eddigi összes eseményt leírni, kronológiai sorrendben.

Tehát az elejétől:

2008 májusában megszereztem a jogsit. Rögtön elkezdtem kattogni rajta, hogy nekem márpedig kell egy kocsi. Két típus jött szóba, melyek mind anyagi lehetőségeim, mind a típus iránti régi, megmagyarázhatatlan szeretetemben gyökereztek. Az egyik a Skoda 105/120 volt, a másik a Polski Fiat 126-os. Mivel állandó munkám nem volt, alkalmi is csak nagyon alkalmi jelleggel, az anyagiak hatására, mivel más érv egyáltalán nem volt, a két típus közt nem tudtam más alapján dönteni, a Kisfityó mellett döntöttem. Elkezdtem bújni a hirdetéseket, és ráakadtam egy gyönyörű állapotú, '86-os, sárga, 70ezret futott Polskira, potom 50ezer forintért. Azonnal fel is hívtam a tulajt, hogy érdekel a kocsi, vasárnap mennék megnézni. (Ez kedden volt) Mondta, rendben. Szombaton még felhívtam, hogy akkor minden rendben van-e a másnapi találkával, mire is közölte velem, hogy már eladták. Nagyon elkeseredtem, hazaérve rögtön a hasznaltauto.hu-n kerestem vigaszt. Egyik autó sem keltette fel az érdeklődésem, úgyhogy a fénykép nélküli hirdetések vizére eveztem. Itt találtam egy kocsit kb. 90.000 km-rel, ködlámpával, rádiós magnóval, VII. kerületben, 50 ezer forintért. Felhívtam a nőt, kiderült, a kocsi színe is, piros, bár kicsit fakó. Mindegy, másnap elmentem megnézni. Tetszett, mert egyben volt, nem rohadt, mindene korrekt állapotban volt. Mondtuk, akkor kipróbálnánk. Jaaa, hát akku az nem volt benne. Megbeszéltük, hogy szerdára szerez akksit, menjünk vissza. Eljött a szerda, barátnőmmel és apámmal felszerelkezve (a szerződéshez kellenek a tanúk... :D ) elindultam a kocsit kipróbálni. Minden rendben volt, írjunk papírt! Jaaa, még nincs eredetvizsga. OK, eladó elviszi a kocsit eredetvizsgára, a lakásomtól két villamosmegállónyira levő műhelybe, én meg aznap odamegyek a pénzzel, és ott átvesszük. Szerződést megírtuk, dátumot üresen hagytuk, így már tanúk sem kellettek az átvételhez. Még azon a héten pénteken megvolt a kocsi átadása. Ez 2008 október 3-án történt. Akkor így nézett ki a kocsi:

Bár matt volt a festése, a jobb tükröt nem lehetett állítani, az utasülés bele volt szorulva a sínbe, nem gyári felnik voltak rajta, eszelősen el volt állítódva a futómű és végig jobbra húzott, a gyújtás valahol 14 fok környékén lehetett, a váltó kidobta az 1-et és a Rükit, a 3-ast csak akkor vette, ha kedve volt hozzá, büszke voltam rá, mert az ENYÉM volt. Tudtam, hogy lesz vele dolog, de nem bántam. Gyorsan felvettem a kapcsolatot OGY-vel, és beléptem a klubba.

Másnap elvittem a szerelőhöz, hogy gyújtást, alapjáratot állítsa be, olajat, váltóolajat cserélje, bal első kerékcsapágyat cserélje, mert búgott, mint állat. A szerelőt apám 15 éve ismeri, minden kocsiját oda horja, ennek ellenére úgy kúrt át, ahogy tudott. 30ezret fizettem a semmiért! Mindegy, megtanultam.

Nem sokkal később megismerkedtem pocokkal. Átjött, szemrevételezte a kicsit, és megcsinálta a szerelő által kihagyott dolgokat. Gyújtás, alapjárat, ékszíj, karbin állítócsavart kicserélte, apróságok. Közben én is nekiálltam, aminek tudtam. A külső tükröket lecseréltem, így mindkét oldalon tudtam a tükröt állítani. A napon olvadt műszerfalborítást kicseréltem. Akkori barátnőm apjától szereztem egy polírozógépet, felpolíroztam a kocsit. Hiányzó első emblémát pótoltam. És alaposan kitakarítottam a kocsit kívül-belül. Ilyen lett a gép november közepére:

Kellett is a jó állapot, mert novemberben egész Komárno-ig (igen, Szlovákiába) mentem vele és a családdal. Hiba nélkül vette az akadályt. Én kicsit ugyan féltem, mikor Komáromban egy hegyen egyszer csak nem volt takarítva az út, nekem nyári gumim volt és kb. fél éves rutinom, ebből másfél hónap csupán a polákkal... Hál'Istennek a kislány vigyázott rám és nagymamámra.

Ezután viszont rakoncátlankodni kezdett. Télen, hidegben, nyirkos, csapadékos környezetben nem akart indulni. Mintha le lett volna merülve az akksi. Pedig nem volt, de akkor is csak tolásra/bikázásra volt hajlandó indulni. Eleinte önindítóra gondoltunk KeMa-val, de kiderült az remek állapotban van. Ma már tudni vélem, hogy a 230 A indítóáramú felújított, újratöltött gondozásmentes akksi, amit még az eladó verbuvált valahonnan nem bírta a strapát... Azóta természetesen cserélve lett. Természetesen egész télen boldogított a fenti hibával a kicsike, természetesen totál kiszámíthatatlanul, a legváratlanabb helyeken és időkben csinálta ezt velem. Innen van a neve is...

Sajnos még novemberben a 10-es úton Pilisszentiván határában utolért egy Mondeo. :( Életem első koccanása, teljesen egyedül vagyok, egy hónapja vettem életem első kocsiját, el lehet képzelni az érzést. Hál'Istennek csak a jobb hátsó lökhárítótartóbak lapult ki. Viszont a kolléga a Bonuszait féltve nem akart papírozni. Bemondtam, hogy 50ezer a kár. Kifizette... :)

Aztán eljött a december, és a Club126 közgyűléssel egybekötött találkozója, ami számomra az első tali volt. Nagyon élveztem. Végre nem csak nicknevekkel voltam körülvéve, hanem arcokkal is. Igaz ezek párosítása némileg nehézkesen ment... :)

Közben tovább bővült az extrák köre. Kapott párátlanító ventit, és belülre ELEGANT visszapillantókat november végén. Decemberben elkészültek az egyedileg varrott üléshuzataim, amiket apu barátnője varrt Szidikébe.

Jött a 126-os nap. Leírhatatlan élmény volt az éjszakában autózni a márkatársakkal. Egyszerűen király volt, többet nem is lehet mondani róla.

Karácsonyra kaptam MP3-as autórádiót, ami januárban beépítésre is került. Nem sokkal később már fehér első és hátsó búrákkal virított a kisautó.

Aztán rájöttem, hogy azzal, hogy van egy kocsim, megnyílt előttem a világ. Akkori barátnőmmel bejártuk egész Pest megyét. Szentendre, Budapest keresztbe-kasul, meg amire már nem is emlékszem. Arra viszont emlékszem, hogy a januári vizsgaidőszakban egy napon fogtam magam, feldobtam a tetőcsomagtartót, arra a sílécet és go Visegrád, tükörre kopott nyárigumikkal... Gond nélkül odaértem, síeltem, majd este ugyanez haza. Remek volt. És a legjobb volt az egészben, hogy a SAJÁT AUTÓMMAL mentem.

Majd márciusban egy remek alkalmi vétel során hozzájutottam egy garnitúra gyári 12"-os keréktárcsának, melyek külön szépsége, hogy FIAT feliratosak. Mindezt 3000 Ft-ért. Vettem rá négy új Debica Passiot, szereléssel együtt 40ezer. Plusz beállíttattam a futót végre, 4500. Gyorsan ki is adtam közel 50ezer Ft-ot, úgyhogy leálltam a szépítgetéssel egy darabig. De legalább jól nézett ki a kocsi:

Áprilisban OT Expo-s kistali Pesten. Ennek két hozománya volt számomra. 1) alig fél évnyi klubtagság után olyan eseménynek lehettem tanúja, amire mások két éve várnak: KG első útja a 900-as polskival. 2) jött az ihlet, nekem márpedig sportülés kell. Hát ezzel a dologgal májusig vártam, amikor is nem bírtam magammal és megvettem a KG-OGY páros által kínált piros-fekete sportsámlikat potom 17ezer pénzért... (most, hogy ezt a rengeteg kiadást egy bejegyzésbe leírom, honnan a faszomból volt nekem ennyi pénzem!?) Szuperül mutatnak a kocsiban, nem beszélve arról, milyen kényelmesek... :)

Sajnos üröm az örömben, hogy az első utam, melyre a vadiúj, kényelmes üléseimmel mentem egy kerékbilinccsel végződött, mert egy kerékszélességnyit, (8 cm-t) átlógtam a járdán lévő felfestésen, hogy ne vigyék el a kocsim bal oldalát. Azóta persze tudom, hogy a Terézvárosi Önk. és a Centrum parkolósok össze-vissza korrumpálták egymást, hogy minnél több kerékbilincs kerüljön a kocsikra. Mert az mindkettejüknek jó. Szarjanak körfűrészt!

Ezután következő jelentősebb közös eseményünk a június 1-jei visegrádi kistali volt. Itt nagyon jól éreztem magam, habár volt egy kis kalandom. Visegrádi szerpentinen felfelé az emelővel letesteltem az akksit. De olyan sziszifuszi módon, hogy elsőre észre sem vettem. Egy corsás srác felvontatott a hegytetőre, majd a többiek segítségével kiszúrtuk a hibát. Bár bikázásra indult a kocsi, ezt a kalandot már köszönte meg az akksi, itt elváltak útjaink, átadta helyét egy Exide-nak. Ettől függetlenül remekül szórakoztam a talin, még BAZ garázsában is, ahol szimultán szereltük Bécii nyikorgó jobb hátsó valamijét és teljesen eltűnt szelepfedéltömítését, valamint KG kormányművét. Eközben a jelen levő lányok poénjaival és időnként egy-egy cigivel múlattuk az időt... :)

Ezután jött a nyári tali Agárdon. Erről már plenty of beszámoló van, úgyhogy csak röviden: kiráááály volt. Sajnos nagyon fáradtan indultam, mert előtte két hétig egy gyerektáborban dolgoztam, aznap pénteken jöttem haza. Ebből kifolyólag a sátorba nem hoztam polfómot és hálózsákot. Még jó, hogy mindig van a kocsiban pokróc. Ja, és pirosra pofoztam a képem, mire leértem, hogy el ne aludjak. De azért fasza volt! Itt sikerült beszereznem (és ismét köszönet OGY-KG műveknek érte) a szuperjó FSM-es dísztárcsákat. Ezenkívül még indultunk ügyességi versenyen Tibee-vel, de nem voltunk ügyesek. Amúgy Tibee kocsija igenerősen besza-behu. Annyira besza-behu, hogy 'sztapicsa! Egyszerűen imádom. És Tibee maximalizmusát is, ami a kocsijának minden apró kis procikáján látható. Másnap meg még szlalomoztam, amikor is mellém beült utasnak Lajoska. Grosso kolléga meg kintről végignézte a menetünket. Ezután a fent említett két úr megbeszélték, hogy én egy csendes őrült vagyok. Csendes a kocsin kívül, őrült a volán mögött... :D

És a legutóbbi fejlesztés szintén egy alkalmi lehetőségnek volt köszönhető, amire Geri 93 volt szíves felhívni a figyelmemet. Elegant műszerfal 2000 Ft-ért. Természetesen lecsaptam rá, mint gyöngytyúk a takonyra, elmentem találkozni titan80 kollegával, akivel rövid beszélgetés után rájöttünk, hogy tavaly novemberben már találkoztunk, tőle vettem az ELEGANT belső tükröt és a párátlanító ventit is... További kevés beszélgetés után még a műszerfal mellé vettem külső BIS tükröket, melyek közül a balt sikerült eltörnöm felszerelés közben. Hát igen, már csak ilyen ügyes vagyok.

Geri, mivel neki is vettem az ELEGANT műszerfalból, felajánlotta, ha kiviszem neki az ő műszerfalát, segít nekem betenni az enyémet. Úgyhogy gyorsan elmentem, vettem megfelelő km-spirált, kirohantam Szentendrére és nekiálltunk. Akkor mesélem:
Régi műszerfal le, csatik, kábelek le, no problem. Hát akkor férjünk hozzá a spirálhoz. A régit elkezdtük kiszedni, majd hajrá, bontsuk le a kardánalagutat a kocsiban. Ez is megvan. OK, másszunk alá, hogy hátul is leszedjük. ŐŐŐ, gyári emelővel nem lesz jó, nem elég magas, nem elég stabil. Merci kisteher hidraulikus emelője! Nem jó, elbillen. Egyéb ötlet? Hogyne, mivel egy faipari telephelyen vagyunk, ott a targonca kéznél! OK, szedjük ki a targoncát, közben ne menjünk neki az én kocsimnak és Geri frissen lakatolt kocsijának sem. Fasza, nem férünk el, álljak arrább 5 métert! Édes faszom, eddigre már nem is volt kormány a kocsin... Na mindegy, kormány vissza, csak úgy ideiglenesen, én arrébb, targonca ki, kocsi alá, kocsi fel, kerekek alá nagy raklapok, targonca el messzire. Remek, szedjük le a spirált a lehajtásról. Geri lemegy, letekri, mondja, húzzam. Húzom. Nem jön. Jól leszedted? Jól! Akkormifaszvan!? Lemegyek, húzom, bowdenház kezembenmarad, bowden a lehajtásban. Geci jó! Húzom, nem jön. Geri, adjá' má' egy fogót, ez a szar be van ide rohadva! Húzom azzal is, nem jön. Telefon pocoknak, Van neki valami trükkje? Ááá, dehogy. Ha be van rohadva, húzzad, mint a picsa! Egyszer csak majd kijön. Aha, jó. Akkur húzzuk. Nem jön. Én kijövök kocsi alól, mondom Gerinek, cigiszünet. Jó, ő addig lemegy, próbálkozik. Ámen. Cigi közben arra gondoltam, kérek egy felxet szétvágom az egész qrva kocsit, eladom színesfémenk, mikor Geri jön, hogy kijött. Éljen. Megyek vissza, húzzuk ki! Húznánk ám, de a kardánalagútban mindig elakad. Miagecimááár!? 20 percig szenvedtünk, mire végül sikerült kiszedni. Negyven fok árnyékban, kocsi a fémfedelű szín alatt, mi a kocsiban, vagy alatta már kb 4 órája. Rég voltam ennyire izzadt és dzsuvás egyszerre. De 4 óra alatt kiszedtük a régi műszerfalat. Teljesítmény, mi!? Utána már fél óra alatt bent volt az új spirálostul mindenestül, másik fél óra, míg minden szart visszaszereltünk (kardánalagút borító, szőnyeg, műanyag faszom a kardánalagúton stb.) és megtaláltuk, honnan maradt ki még 3 csavar. Ekkor volt hogy rázuhantunk Geri anyukájának fasirtjára és házi paradicsomára. Isteni volt mindkettő! És életet mentett!!!

Hát itt tartok, illetve tartunk ma a Kislánnyal. Amint lesz megint említésre méltó esemény, jelentkezem ismét.

Sziasztok!

Ui.: Nem tudom, hogy kell a képet úgy feltölteni, hogy ne csak egy szeletet jelenítsen meg belőle, de ígérem, rá fogok jönni. Addig is jobb klikk -> kép megjelenítése...

Ui2: Már csak arra kell rájöjjek, hogy hogy lehet, hogy ne ilyen lóállat méretben jelenjenek meg a képek, hanem normálisan, mint OGY vagy Csajos blogjában... De előbb-utóbb az is menni fog... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.