Blogom új helyre költözött 2012-vel:  http://polski_fiat_126p.garazs.net/ 

A kisautóval kapcsolatos eseményeket mostantól ott dokumentálom... 

Sikerült végre eljutni odáig, hogy a Koranttal kezelt részeket le is fessem. Sajnos nem volt módom fújni, így az ecsetelős megoldás maradt, nem mondom, hogy szép lett, de legalább kezelve van a felület és még mindig egyel szebb, mint volt... (Képek a bejegyzés végén)

A hétvégén Boginál voltam Nagylókon, oda-vissza 250 km, 5 literes fogyi, a kocsival nem volt semmi gond. Odafelé.

Visszafelé már nem volt ennyire rózsás a szitu. Út közben már játszani kellett a kapcsolóval időnként, hogy legyen tompítottam. Időnként megmozgattam a kapcsolót és lett tompított. A beépített relé, már korábban meghalt, így relé, mint olyan már nem is volt bent a rendszerben.

Pest határában megálltam tankolni. Itt már csak tolással indult a kocsi, mivel a kulcsot eltekertem és semmi nem történt. Elmentem anyámékhoz, és vacsi után nekiálltam rendbe rakni a kocsit.

Önindítóval kezdtem: jobb hátsó kerék leszed, kocsi emelőre. Ráadtam a gyújtást, befeküdtem a kocsi alá, fogtam egy csavarhúzót, hogy most majd jól megnézem, forog-e az önindító? Forgott, amitől úgy megijedtem, hogy belebasztam a fülem a fékdobba... Viszont, ha ez forog, miért nem indít? Behúzótekercs kábele csatlakozott rendesen, nem volt oxidos, többi kábel is szépen a helyén, szóval a hiba máshol van. Persze a behúzótekercs vezetékébe is be van iktatva egy relé. Próbaképpen kiiktattam. Azóta szépen indít...

Ezután a világításnak akartam nekiállni, hamar kiderült, hogy valószínűleg nem a relékkel van a baj, mivel a nekik szánt tápkábelen nem jön a 12V... Szóval a relék valószínűleg jók, csak nem kapnak tápot. De attól még relé nélkül mennie kéne a dolognak...

...persze, ha nem halt volna meg a kapcsoló is. Mert az meg halott. KeMa telefonban javasolta, hogy a relék tápkábelét kössem össze a tompított kábelével, de hiába, ha azon a tápon nem jön áram... Úgyhogy hazajöttem Fótról Újpestre helyzetjelzővel (amiből kiderült, hogy elöl csak a bal oldali működik) és elakadásjelzővel (arra az esetre, ha a rendőr kérdezősködne, csak úgy alibiből). Holnap meg megpróbálok kapcsolót vadászni...

Szóval izgi volt a hétvége, persze megint eszembe jutott, hogy miért nem inkább Suzukit vettem, de most már csak azért sem fogom feladni... :)

UPDATE: Ma reggel a Novák Piacon kezdtem a napot, bízva benne, hogy a Néninek van világításkapcsolója. Volt, 950 Ft-ot kért érte, betettem a helyére, és rögtön lett tompítottam, újra van távolsági és fénykürt, úgyhogy örö e bódottá! Most már csak az a kérdés, mitől halt meg három hét alatt három relé, de mivel nem találtam reggel a mulitmétert, nem tudtam rámérni a töltésre. Az a gyanúm, hogy túltölt a generátor...

Időközben megejtődött a gumicsere és a futómű állítás. Az emelők és aknák szélessége miatt nem minden nehézség nélkül, de végül sikerült mindkettő. Futóműves bácsinak szerintem nem én leszek a kedvenc kuncsaftja, sokat szopott a berohadt csavarokkal... :D A lényeg, hogy jó, és fergeteges érzés, hogy a kormányt egyenesbe állítva, a kocsi is egyenesen megy... :)

Szóval, igencsak el vagyok maradva a blogolással, pedig azért történt egy s más a nyári találkozó óta. A találkozóról én már nem írok, mások már megtették helyettem is. Ami említésre méltó a nyári tali kapcsán, hogy szereztem a kocsira ELEGANT hátsó lámpát, ezzel egy újabb lépest tett a kocsi az "elegantosodás" útján előre. Ezenkívül a tombolán nyertem gyári új AC pumpát, amivel meg is térült az elmúlt három év összes tombola befektetése és még egy kis pluszt is jelent(ene, ha eladnám, de nem, jó lesz tartalékba).

Nyári tali után nem sokat voltam itthon, utána meg elkezdődött a fősuli, ami a kisasszony életében azt jelenti, hogy bizony most már nem csak hétvégén indul be. Egyik szemem sír, a másik nevet. Sajnálom naponta nyúzni, de nincs más. Viszont nagyon élvezem, hogy vezethetem sokat, és állandó mosolyt csal az évfolyamtársak arcára. :) Viszont az intenzívebb használat magával hozta, hogy észrevettem, hogy rettenetes sebességgel kopnak az első gumik. Mire észbe kaptam, már nem volt minta a külső szélükön gyakorlatilag. Ez bizony futómű beállítást igényel. Hétfőn megyek gumishoz új gumikért, utána rettenetes gyorsasággal viszem a futóműveshez.

Közben erősen közeledett az őszi találkozó időpontja is (részleteket lásd a többiek blogjaiban, a részleteket ez esetben sem fogom sokadikként leírni). Még a pápai út előtt mindenképp ki akartam cseréltetni a négy csapágyat, ezért meglátogattam szel-mestert, aki ismételten végtelenül rendesen, baráti áron és lelkiismeretesen megcsinálta nekem a kocsit, ami végre megszűnt búgócsiga hangot adni. Köszönöm neki itt is.

Utána sokáig gond nélkül üzemelt az autó, amíg kedden megint meg nem szívatott. Történt ugyanis, hogy suliból hazaérve csuknám be magam mögött az ajtót, az meg visszapattan. Megint meglököm, megint visszapattan. Először gondoltam, csak a belső kilincsen kell állítani, az nem segített. Ekkor észre vettem, hogy a fekete kis U alakú izé, ami az ajtót zárva tartja ellenállás nélkül forog, nem úgy, mint a jobb oldali ajtón. Ahogy nézegettem, észre is vettem, hogy a rugó, ami zárszerkezetben van eltört, úgyhogy ez nem is fog működi. Pocok ötlete alapján végül a lehúzott ablakon keresztül benyúltam, míg a csípőmmel támasztottam az ajtót, és addig piszkáltam a zárat (persze látatlanban, csak érzésre), amíg sikerült egy olyan állapotot előidézni, hogy a gombot le lehetett nyomni. Így nem lehetett kinyitni ugyan a balos ajtót, de legalább csukva volt. Én meg majd közlekedem a jobboson keresztül.

B.E.N.C.E volt olyan nagylelkű, hogy felajánlotta, hogy a roncsból kiszedhetem a balos zárszerkezetet, és még segít is a cserében. Ennek a műveletnek ma volt a napja. Ez is egy tipikusan nőgyógyász szakvizsgát igénylő művelet volt, de végül is csak sikerült. És hatalmas élmény újra a bal oldali ajtón ki- és beszállni a kocsiba. Valamint még elhoztam tőle egy ablaktörlő motort, mert az enyém már igencsak haldoklófélben van, ezt is köszönöm szépen.

A mai napot még azzal tettük izgalmasabbá, hogy valahogy ki kellett szerválni a kipufogót B.E.N.C.E roncsából, ami azért volt bajos, mert a karambolban a hátfal és a tűzfal (vagy mi, ami a motortér és az utastér között van) közti távolság jelentősen lecsökkent, így nem tudtuk kigombolni a motortérből a kiput. Itt a nagypajszer volt segítségünkre, sikerült is kivenni a kiput, ami majdnem sérülés nélkül megúszta, de ezt majd B.E.N.C.E elmeséli. Kiszedtük még az első-hátsó szélvédőket a roncsból, meg még néhány apróságot, ezeket elvittük a garázsába B.E.N.C.E-nek, majd elköszöntünk.

Hazajöttem, bekaptam egy falatot és neki is álltam az ajtódíszlécek lefestésének, félig már sötétben, erkélyen 60-as izzó fényénél. Hál' Istennek száradás után, lakásban 140W-nyi fénynél sem lett foltos, sőt kifejezetten meggyőző a végeredmény. Holnap le is festem a kis díszléceket is.

A folytatás? Az meg abból fog állni, hogy holnap lefestem a kis díszléc elemeket és du. visszarakom a kocsira mindet. A küszöbök, és még pár rozsdás rész végre megkapják a megérdemelt korantos rozsdaátalakító festést, amit majd a színre kevertetett festékkel fogok felülfesteni. Valamint valamikor majd lefestem a Lajoskától nyári talin boltolt, azóta kézhezkapott BIS lökhárítókat is (itt jegyzem meg, befér a Polskiba két BIS lökös, és ha az ember beköti őket, még kanyarban sem esnek az emberre). Valamikor majd ezek is felkerülnek a kocsira, bár ehhez még szükség van az oldalsó tartóelemekre. Nem tartom valószínűnek, hogy tavasznál hamarabb kocsin lesznek a lökösök...

Képek:

Csak a kontraszt miatt

Műanyagok eltávolítva

Az első, elnagyolt réteg után

Itt meg már az utolsó réteg szárad

És újra helyükön a díszítő elemek

És újra lehet használni a bal oldali ajtót is... :)

Sajnos az esős idő keresztbe tett a Korantozós tervemnek, így az majd az őszi szünetre marad, bízva benne, hogy lesz egy nap, amikor nem fog esni az eső... :)

No, az elmúlt időszakban kissé hanyagoltam a blogolást. Szeretném azt mondani, hogy ennek az az oka, hogy nem volt semmi említésre méltó, de ez sajnos nem lenne igaz. A valóság az, hogy lusta voltam, illetve a legutolsó bejegyzésem közzététel előtt elszállt az első bekezdés kivételével és túl ideges voltam újraírni.

Szóval. A HiFi még mindig nem szól. A vaterán olcsóért vásárolt erősítő nem működik. KeMa elvitte megcsinálni, ennek már egy hónapja. Előbb-utóbb majdcsak elkészül... :) Addig is jól néz ki a subcső az ablakban. :)

Az önindítóval is volt némi szívás. Nevezetesen baszott megmozdulni, hiába tekertem el a kulcsot végállásig. Meg se nyikkant. KeMa távdiagnózisa szerint a gyújtáskapcsoló-betétem adta meg magát, de szerinte elég egy relét betenni a behúzótekercs áramkörébe. Remek. Relém van, sarum nincs és fingom sincs, milyen színű és vastagságú kábelt keresek a kötegben. Jó mókának tűnik. Végül nem kis szopás árán megtaláltam az önindító végén a rózsaszín kábelt. Tehát ilyet kell keresnem. Na, ilyen nincs. Megint visszamentem a kocsi alá, kis elemlámpával a kezemben, megint megnéztem. Az márpedig rózsaszín. Megint átnéztem a köteget, ilyen pedig akkor sincs. Ekkor elővettem a kapcsolási rajzot a Bibliából. (Erre mondjuk, hamarabb is gondolhattam volna:) Kiderült, hogy az nem rózsaszín, hanem piros, csak a huszonegy év alatt az áramerősségben valószínűleg kifakult. Szuper, rögtön meg is lett a kábel, persze olyan helyen van, ahol aztán kurva faszán lehet vele dolgozni, mert rengeteg a hely... Na, ekkor elmentem saruért, persze ez pünkösd vasárnap de. volt, már csak az OBI volt nyitva, úgyhogy darabja 50 Ft-os sarukat kaptam, de legalább volt. Visszamentem a kocsihoz, és nekiláttam. Ekkor sokadszor felhívtam KeMát, hogy hogy is van a relé lábkiosztása. Rendes volt, annak ellenére, hogy egész nap a hülyeségemmel zaklattam elmondta. Sikerült bekötni, nem lett hatása. Piff.

Na mindegy, ha már van sarum, újrasaruztam a kürt vezetékeit is, hogy megint tudjak dudálni. Az legalább sikerült.

Pár nappal később sikerült pocok urat átcsábítani egy kis önindító gyógyításra. Átjött, leszenvedtük a helyéről. Nem adta magát könnyen, a hülye behúzómágnesnek mindig útban volt a féltengely. Végül csak lejött. Kapott új bronzkeféket (bár a régieken sem volt szemmel látható mértékű kopás), biztos, ami biztos, megcsiszoltuk a kábelek érintkezéseit, különösen azt, ahova a rózsaszín piros kábel csatlakozik, aztán mehet vissza az egész a helyére. Lefele ehhez képest egyszerű volt, visszafele nem gyenge mértékben hajtottuk a szopórollert, hogy helyére kerüljön az a vacak. Sikerült. Próbaindítás. Ez is sikerült. Öröm e bódottá. Szép hangja lett, pocok is dícsérte. Ezzel az önindító probléma le lett tudva. Még beszereztem egy új relét a rendszerbe, mert amit először betettem elég beteges volt már. Azóta kutya baja, mindig szépen indít.

Ezután sokáig eseménytelenül teltek a napok, nem is használtam a kocsit a múlt héten, mivel itthon sem voltam. Egy darabig úgy nézett ki, a nyári talira sem tudok menni, de múlt csütörtökön kiderült, hogy mégis. Az addig hátra levő pár napot gondoltam, kihasználom. Időszerű volt az olajcsere, valamint egy új légszűrő is kijárt már a kisautónak. Ezeket ma megejtettem. Reggel még elmentem boltba, vettem 4 liter piros Helixet 15W-40-est, 6700 Ft-ért. Láttam már olcsóbban is, de még így is a legolcsóbb volt a használható minőségű olajok közül. (A 4 l-es Magnatec 10W-40-es pl. 13.000 volt...) Hazajöttem, és nekiláttam a lakótelepi parkolóban olajat cserélni. Nem mondom, egyik-másik néni szemén láttam, hogy egy utolsó aljas környezetgyilkosnak tart, amiért itt folyatom az olajat égbe világba, pedig tényleg csak két csepp ment a kanna mellé. Külön büszke vagyok, hogy nem felejtettem el visszatenni a leeresztőcsavart, mielőtt betöltöttem az új olajat. :)

Amíg a fáradt olaj csöpögött ki a tartályból kicseréltem a légszűrőt. Igencsak időszerű volt, egy év alatt beszakadt az alján levő gumi, így azon keresztül simán szívta be a szűretlen levegőt. :( Szegényke...

Mivel errefelé eléggé lógott az eső lába napközben, valamint holnap még kutyát is fogok szállítani, úgy döntöttem, a külső belső takarítást szerdára hagyom.

Találkozunk Agárdon! :)

Hát igen, valamikor a Tatai találkozó környékén történt, hogy a gyógyszerem teljesen és végérvényesen elgurult, meg sem találtam, bár nem is nagyon kerestem. Egyszerűen elegem lett, hogy amint egy kicsit hangosabbra teszem a zenét, abban a pillanatban elkezd torzítani. Persze ez nem is meglepő, mert mindössze két 13 cm-es mélyközép és két csipogó van a kocsiban, erőlködő nyista; hát nem egy diszkógép, de anno csak erre volt pénzem. Most viszont lett egy nagyobb összeg, és úgy döntöttem, ebből bizony hifi lesz. Vagy valami hasonló.

A terv a következő volt: a jelenlegi hangszórók maradnak, hátra bekerül a két Videoton AB1011, mert azokba szerelmes vagyok és amúgy is jó áron szereztem őket. Kerítek egy erősítőt meg egy mélynyomót, összedrótozzuk és hajra! El is kezdtem nézni a netet, és le is fordultam a székről, amint megláttam az erősítők árait. Ennyi pénz azért nem állt a házhoz. Gyorsan életbe is lépett a B-terv: vatera. Kitartó keresgélés után sikerült találni egy jó állapotú, használt, négy csatornás erősítőt jó áron, így KeMa-val, mint hozzáértővel való gyors konzultáció után le is csaptam rá. Jó nagy, de az ülés alá pont elfér... :)

Na, akkor kezdjünk keresni mélyládát. Na az már bajosabb volt, ugyanis meg kellett felelni néhány szempontnak:

• a csomagtartó marad, és minden, ami most benne van, benne is kell maradjon (na meg elég béna a mélynyomó elöl...)
• hátsó ülés marad
• teljes szélességében! :)

Így lehetőségként marad az, hogy ülés alá tehetőt veszek: 25 ezer alatt nincs normális ilyen.

Veszek egy sima hangszórót és gyártok hozzá ládát magam: lebeszéltek róla, mondván, oda nem csak egy sima láda kell, hanem megfelelő méret, szögek stb. Ez is ugrott.

Ok, akkor a kalaptartón fog ülni a mély is. Ez viszont eléggé beszűkíti a lehetőségeket: csak szubcső jöhet szóba, abból is olyan, ami befér úgy, hogy nem üti ki az ablakot és elfér még mellette a két Videoton. Némi méregetés után arra jutottam, hogy átmérőben 25 cm a legnagyobb, ami befér, hosszban pedig 45-50 cm között kell keressek. Nosza, keresésre fel! Végül is találtam egy Boxxer típusú csövet, jól is néz ki és 25x48 cm, pont ideális. Szállítással 8ezer, fasza!

KeMa ötlete alapján egy fa alapra gondoltam rögzíteni az egész dolgot, így levágattam egy 110x35 cm-es darabot 3-as rétegelt lemezből. Ebből pedig kivágtam egy pont akkora darabot, mint a kalaptartó: rátettem a kárpitot, körberajzoltam, lombfűrésszel körbevágtam. Jó lett. :)

A Videotonokat könnyen tudtam rögzíteni, mivel azoknak az alján van két-két lyuk csavarmenettel. Így csak meg kellett fúrni a lemezt a megfelelő helyeken és behajtani a négy 6-os csavart. Persze a rétegelt lemez és a hangszórók közé még be kellett illeszteni a kalaptartó kárpitját is. :)

A cső rögzítése már nem volt ilyen triviális, ott kicsit barkácsolni kellett. A megoldást négy darab polcvas jelentette. Elöl-hátul két-két polcvas tartja a mélynyomót. Persze a 3 mm-es rétegelt lemezen a legkisebb csavarom is keresztül ment, így a kilógó végeket le kellett köszörüljem, de még így is van kellő tartása, úgyhogy rendben van.

A végeredmény szerintem pofás, nekem bejön. Kocsiban is jól mutat. Bekötve még nincs, csak helyre illesztve. Bekötéshez majd még szakmai segítséget kell kérjek... :)

És íme a képek:

Körbejelölve

Kivágva

Hangszórók helyei bejelölve

Összeállítva

Helyére téve

Mai napom kellemesen alakult: a kerület, ahol az iroda van, bejelentette, hogy ma áramszünet lesz. Erre a főnöl bejelentette, hogy ma mindenki szabadságon lesz. Én meg kihasználtam a hirtelen jött lehetőséget, és a kisautóra fordítottam az időt.

Első körben elmentem, vettem egy üveg Brigéciolt. Utána vettem csavart és rugós alátétet a lendkeréktakaró lemezhez, meg lemezcsavart a külső tükrökhöz, majd nekiálltam. Első lépésként a lendkeréktakarót pucoltam el jó alaposan Brigéciollal. Eddig csak hallottam a csodatevő hatásáról, most tapasztaltam is, tényleg remek cucc. A vastag trutyis olajsár alatt szerencsére nem volt borzalom, belső oldala makulátlan volt, külső oldalon egy két helyen látszik, hogy már pár kavicsot kivédett, de nem volt széjjel rohadva, így nem álltam neki festegetni, hanem úgy döntöttem, mehet vissza a helyére.

Lementem a kocsihoz, megemeltem, bal hátsó kereket és a generátor alatti légterelőt lekaptam, hogy kényelmesebben elférjek, és az új csavarokkal és rugós alátétekkel visszatettem a helyére. Utána légterelő vissza, kerék vissza, kocsi leenged. No problemo.

Már pár hete nem szólt a dudám, gondoltam, ha már ennyi szabadidőm van, utánanézek. Mivel a kormány környékén már körülnéztem, és ott minden rendben volt, most a kürtöt magát céloztam meg. Nem is hiába, az egyik szál (ha minden igaz a test, bár mind a kettő fekete, de másik szál szikrázott, amikor a kasznihoz ért) saruja el volt törve és a kábel szabadon lengett. Lehúztam a kábeleket, a pozitívat sikeresen letesteltem, de csak egy pillanatra, ellenben szép nagyon szikrázott, ennek örömére le is fejeltem azt az "A" betű alakú lemezt ott elöl... :D Ha már így van, leszedtem a kürtöt, a madzagok végét jól betekertem szigszalaggal, dudát felhoztam a lakásba. Megállapítást nyert, hogy a Kispolskiban a duda környékén rettentő kényelmesen lehet bármit is szerelni... Terv a következő: kábeleket újrasaruzni (a másik is elég oxidos már), és ha már úgyis le van szedve a duda, valami emberesebbet betenni helyette. Megyek is mindjárt a veterára... :)

Ezek után felmentem a lakásba, Ultra Dermmel lekezeltem magam, eresztettem egy vödör langyos vizet, leengedtem az erkélyről egy hosszabbítót, fogtam a porszívót, Szilvia barátnőmet (gy.k. papírtörlőt) meg egy palack ablakmosót és kívül-belül jó alaposan lemostam, kiporszívóztam, leápoltam a kocsit. Már igazán ráfért, ne tudjátok meg, mi kosztól szabadítottam meg...

Mindezek után grátisznak még ellenőriztem a kipufogó csonkok és -bilincsek csavarjait, mert ezek nekem állandóan meglazulnak, a hátsó csonk alsó csavarján másfelet tudtam is fordítani.

Végezetül jól eső érzéssel nyugtáztam, hogy Szidónia végre megkapta azt a törődést, ami járt már neki, és ebben a boldog tudatban ültem le a gép elé programozni még két órát egy ügyfél igényeinek eleget teendő... :)

Itt a tavasz, dagad a ...

...jókedv. Sajnos a tavasszal nem lett több szabad időm, így nem jut annyi a kocsira, amennyit szeretnék, de azért vannak dolgok, amiket az ember nem hagy ki. Ilyen például az OT Expo a Vasúttörténetiben, ami lehet bármilyen béna, mint ahogy évről évre egyre bénább is, az autóbuzi valahogy mégis mindig elmegy és megnézi. Már csak azért is, mert beharangozzák neki, hogy lengyel buli lesz, lengyel autógyártás nagy évfordulója van, nem lehet kihagyni!

Úgy volt, hogy a klubból is lesz kint öt kispé, kettő a kiállótérben, három szabadtéren. Ebből lett az, hogy egy került a kiállítótérbe (nagyrészt a nagypolskisok jóindulatának köszönhetően), kettő meg szabadtérre, a fűtőházak mögé, elrejtve két mozdony között... No comment... A kiállításon domináltak a Mercik és a Bogarak, midnkettőből 10 fölötti darabszám volt a nagycsarnokban. Merciből még 2011-es modell is ki volt állítva, mi a fasznak, azt nem tudom... Számban a Ladák következtek, a leghátsó részen elszállásolva... Szóval a kiállítás, szerintem, gyér volt. A lengyel buli meg abból állt, hogy 2 fáradtságtól elgyötört nagypolskis este nyolckor kiment, vett két kg kenyeret, és zsíroskenyeret ettek. Én este nyolckor eljöttem haza... Egyetlen pozitívum, hogy találkoztam egy békéscsabai házaspárral, akik FSO Polonezt állítottak ki, nagyon kedvesek voltak, és megengedték, hogy beüljek a Polonezbe. Nagyon komoly gép, "nekem kell egy ilyen" kategóriás. Ezúton is köszönöm nekik az élményt!

Ma viszont volt OT Sokadalom Start pont rendezvény, a Biatorbágyi Premier Outlets Center parkolójában voltak ügyességi autós versenyek, ami maga után vonta a márkafüggetlen veterán autó kiállítást is. Mivel nem vagyok az a nagy versenyzős, én nem neveztem, csak nézelődtem, viszont rengeteg szép kocsi megjelent: Ladák, Trabik, 500-asok, Citroenek, Polskik, Skodák (amiből az Expon sajnos egyetlen egy sem volt kiállítva, de így legalább láttam párat), Daciak, meg amire már nem emlékszem. Itt ismét összefutottam a tegnapi kedves csabai házaspárral, megismertek, köszöntek is, nagyon aranyosak voltak. Délután sajnos Kolonics Attila kocsija megmakacsolta magát és nem indult be, így Atit és párját én fuvaroztam vissza pestre, ahonnan bazékkal mentek még alkatrészért majd vissza Biatorbágyra megszerelni a gépet. Remélem, sikerült nekik és már ők is hazafelé tartanak!

Kicsit az OT Sokadalom ponton, a Dráva utcánál még nézelődtem, az ismerősökkel beszélgettem, majd hazajöttem. Mindent egybe véve, nagyon jó kis nap volt, jól esett végre kicsit autózni, az idő is szép volt, úgyhogy jól éreztem magam.

Képek: http://www.flickr.com/photos/kornispeti/sets/72157626509872394/

Ezen kívül még annyi történt, hogy a régi rádióm már kezdett hűtlen lenni. Időnként ki-bekapcsolt, ilyenkor mindig újra töltötte a CD-t, újra be kellett állítani a hangerőt stb., gyakran ugrott a CD benne, olyan CD-k is, amik minden más lejátszóban simán mennek. Szóval már betegeskedett.

Így tegnap a Saturnban vettem egy M.N.C. SD kártyás, USB-s rádiót, levehető előlaposat természetesen, még négyjegyű összegért. Ezt ma du. még be is dobtam a kocsiba, hála a modern világ szabványosítási őrületének, és az autóvillamossági szakembernek, aki anno a kábelek végére ISO csatlakozókat rakott az egész művelet kb. 5 perc volt. Rádióállomás kereséssel 10. :)

Terep előkészítve.

A helyén.

Előlap nélkül.

A régi rádiót odaadtam egy elegantos kollégának. Természetesen nem voltam paraszt, megmondtam neki, hogy nem tökéletes már a rádió, meg csodát ne várjon tőle, ő ennek tudatában vette át. Én nem akartam kérni érte semmit, de ragaszkodtak hozzá, hogy valamit adjanak, így elfogadtam három szem Fornetti túrós aprósüteményt, nagyon finomak voltak, köszön ezúton is. Remélem, a következő fél évben sem én, sem az anyukám nem fogunk sokat csuklani... :)

Na, ma megint megszívatott a kisasszony, de most végre úgy igazán, szívből, nem csak úgy tessék-lássék.

A sztori a következő: anyámékhoz indultam szülinapozni, anyám és ikertesója szülinapjára. Nem mondom, hogy frakkban voltam, de azért úgy kinéztem valahogy...

...amikor elindultam. Eleve késve indultam el, sietnem kellett (volna), erre a kis boszorkány gondolt egyet, és a harmadik kanyar után valami borzasztó fémes csörömpölés jött a motor felől. De csak alapjáraton, fordulaton elkussolt. Marhára nem tetszett, félreálltam, kinyitottam hátul, nézegettem, de nem találtam semmi gyanús jelet. Mivel nem is igen tudtam lokalizálni, hogy honnan jön a hang, olyan "mindenhonnan" jött, úgy döntöttem, alulról valahonnan.

Alánéztem, először a kipu környékén lestem, azt hittem, belever a hátfalba, vagy ilyenek, de nem. Aztán észrevettem, hogy a lendkerék takaró lemez négy csavarjából már csak egy van meg, az is kilazulva. Fasza. Mondom, ezt vagy elhagyom, vagy begyűri a lendkerék, egyik sem lenne jó.

Pokróc elő, csavarkulcs elő, én világos ingben be a kocsi alá az út szélén. A lemezen vastagon állt a krémes olajsár, eredete ismeretlen, tudomásom szerint nem jön sehonnan (ennek még utána kell nézni), csuklóig olajos lettem, de leszartam, inkább arra ügyeltem, a ruhám ne legyen olyan. Hellyel-közzel ez sikerült is. Lekaptam a lemezt, bedobtam egy nylon-szatyorba, hogy ne kenjen össze mindent, bevágtam előre a csomagtartóba, egy ronggyal, amennyire tudtam, megtörölköztem, és elvágtattam anyámékhoz.

Kicsit érdekes, kérdő szemekkel néztek, mikor megérkeztem szutyok fekete kézzel, kisebb koszfoltokkal az ingemen, jó húsz perc késéssel. Mikor elmeséltem, mi volt, előjött a remek ötlet, hogy gyújtsuk fel és vegyünk helyette Suzukit. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta...

...de meggondoltam magam, mert alapvetően azért szeretem a kiskocsit, csak hát vannak ilyen kis útszéli szívások vele néha... Mindenesetre most majd elpucolom a lemezt, ha kell lefestem (ki tudja, mi lapul az olajsár alatt, bár elvileg így nem rozsdásodott, az olaj megvédte), veszek hozzá csavart meg rugós alátétet és mehet vissza. Na meg kiderítem, honnan jött az a rengeteg olaj, ami rátapadt...

Tegnap elsőre, szó nélkül átment a kisautó a műszakin. Két évig megint nyugi van. :)

Csak, hogy kép is legyen... :)

Történt még a múlt vasárnap, hogy kondenzátorcserére szántam rá magam, mivel már erősen érett a dolog. A cserével nem is volt komoly gond (leszámítva, hogy a vásárolt kondi saruján a lyukat még ki kellett tágítani egy fúró segítségével, hogy rámenjen a csavarra, de ez sem volt egy komoly kihívás), felkerült az új, nosza, próbaindítás. Teker-teker, semmi. Újra, teker-teker, semmi. Mi a picsa? Teker-teker, semmi. Tolom-tolom, beugrom, kuplung-kettő, érzem, hogy a főtengely átfordul, de semmi. Másfél óra próbálkozás után feladtam, elmentem ebédelni.

Ebéd után még visszatértem egy körre. Néztem szikrát, az van. AC-ról lehúztam a kimenő oldalon a benzinvezetéket, faternak mondtam, hogy indítson, majdnem a hátsó ablak alsó koszorújáig fellőtt. Akkor ez is jó. Kezdett gyanús lenni a karbi, de garázs híján a sötétedés és lehűlés bezavart a lakásba.

A héten meló miatt nem nagyon tudtam foglalkozni a kocsival, úgyhogy maradt ennyiben a dolog, illetve annyit még megtettem, hogy telefonon kerítettem magamnak játszótársat ma du-ra, hogy legyen kivel tovább nézelődni. Robert Gedeon vállalta, hogy kijön hozzám és megnézi mit lát. Szerencsénk volt, hamar észrevette a hiba forrását.

Az a csavar, amelyiknek a feje a megszakítóhoz csatlakozik és a másik oldalán a kondi és a trafó kábele van, na az volt a ludas: letört a feje. Persze felmerül a kérdés, hogy mitől volt akkor a múlt héten szikrám. Mást nem tudok elképzelni, mint hogy a csavar feje nem esett le teljesen, és valami kis érintkezés volt, így kompresszió nélkül még volt valami kis szikra, de kompresszió alatt már nem tudott szikrázni. És a csavar feje meg akkor esett le, amikor most hozzányúltunk. Más ötletem nincs ennek a rejtélynek a megfejtésére.

Már csak egyetlen kérdés maradt: mivel tartalék elosztónk nincs, ilyen csavarunk nincs, mivel pótoljuk ezt a csavart? Kis fejtörés után, összevetve a karbifedél csavarjaival, kiderült, hogy a két csavar között csak azok a két kis bütyök a különbség, ami megakadályozza, hogy az eredeti csavar elforogjon az elosztóházban, amikor az anyákat feltekeri rá az ember. Úgyhogy a tartalék karbiból kivettünk egy ilyen csavart, és azzal raktuk össze. (Minimálisan rövidebb, mint a gyári csavar, de egy alátéttel kevesebbet használva még éppen jó ideiglenes megoldásnak.) Sikeresen összepakoltuk a szerkezetet, próbalámpa segítségével belőttük a gyújtást, majd indítás.

Elsőre nem indult, kb. 20 másodperc indítózás után sem. (Igaz ekkor már csak 11,9 V volt az akksiban a sok próbálgatás után.) Már épp gondolkodni kezdtünk rajta, hogy mi lehet még szar a rendszerben. De én csak nem nyugodtam bele és hátha-mégis alapon még egyszer rápróbáltam az indításra. És ekkor már szépen beindult. (11,x V-al az akkuban!) Persze eddigre már szépen megszívta magát benzinnel a keverékképző berendezés, szóval volt füst meg korom rendesen, de legalább járt a motor. Nekem meg virult a fejem. :) Alig győztem hálálkodni.

Laci hozott még nekem egy Elegant váltószoknyát, amit nagy örömömben gyorsan fel is dobtam a régi helyett. Szerintem jól néz ki és nekem nagyon bejön a fogása is. Örülök neki.

Laci közben hazament, én beszaladtam a lakásba, letakarítottam magam, majd bevágódtam a kocsiba, hogy próbautat tegyek. Hát virult a fejem rendesen! Szépen járt a motor, az új kondenzátorral nem rángatott már hármasban 40-nél, az új tengelycsonkoknak hála könnyedén tekergettem a kormányt, az új hátsó lengéscsillapítók szépen az úton tartották a kocsit, az EL váltószoknyával kényelmesen kapcsolgattam a sebességi fokozatokat, szinte egy új kocsiban éreztem magam! Gyorsan meg is látogattam egy barátomat Dunakeszin. Jól esett végre egy kicsit gurulni a kisasszonnyal!

Lacinak ezúton is köszönöm a segítséget és a váltószoknyát!

Ma volt a kocsi szerelőnél. Nem vittem teljesen idegenhez, klubtárs az illető, szel-mester. Már nagyon idő szerű volt, május óta húzódott a tengelycsonkok cseréje, a kormány olyan volt, mintha friss betonban próbálnám eltekerni. Meg a fékekre is ráfért már némi vérfrissítés, a munkahengerek totál be voltak állva, tojásosan fogtak (nem volt egyenletes, kicsit mintha tojás formájú lett volna a dob), na meg a tengelycsonk cseréhez úgyis le kellett venni az első fékalaplapot, akkor meg már mért ne? Arról nem is beszélve, hogy a kézifékkart majdnem vízszintesig kellett húzni, hogy fogjon is, ne csak kattogjon. Úgyhogy nagyon időszerű volt már. Plusz még a hátsó lengéscsillapítókat is muszáj volt már cserélni, mert már annyira ki voltak, hogy ha elöl meglöktem a kocsit, már a fara is lengett...

Úgyhogy megbeszéltem Szél Zolival, hogy ma viszem a kocsit, reggel nyolcra, este mehetek érte. Így is lett, reggel meló előtt odavittem neki a kocsit, majd elmentem melózni, és hagytam őt is alkotni. Nap közben aztán egyszer csak kaptam egy hívást, hogy sajna a hátsó munkahengerek is be vannak állva mocsok módon, azt is cserélni kéne. Nosza, cseréld, mit tudok csinálni, peregtek a szemem előtt a bankók, de hát muszáj volt megcsinálni. Abban maradtunk, 5-re megyek érte, akkor zárnak, én elhozom a kocsit, és mindenkinek további szép estét.

Sajnos Zoli nem készült el 5-re, de nagyon jó fej volt, mert a kedvemért simán bevállalt másfél óra túlórát. Ezt ezúton is köszönöm Neki! Kicsit szenvedtünk a fékkel, sajnos a pofákon, amiket vettem lófaszt nem értek a beállók, így gyakorlatilag padlóig kellett nyomni a pedált, hogy valamit fogjon, blokkolásról ne is álmodjunk. Fasza. Így aztán előre visszakerültek a régi pofák, amik még eléggé jó állapotban voltak, így nem fájt nagyon, hogy azokat kellett visszatenni. Viszont legalább most fog a fék, nem is rosszul, bár azt hiszem, még egy kör légtelenítés még rá fog férni.

Végül este fél hétre kész lett a kocsi: új tengelycsonkok, új fékalaplapok elöl, új fékcsövek elöl (mind a réz, mind a gumi), munkahengerek körbe, új pofák hátul, új gátlók hátul, új lengőkar felütközők hátul. Nem volt olcsó, de legalább fájt kifizetni, 31000-t hagytam ott, viszont ebben benne van a dobok felszabályozása és a dobok és pofák összecsiszolása. Meg a két hátsó munkahenger, mert azokkal nem készültem.

Mindent összevetve elégedett vagyok a végeredménnyel, nem lobog a picsája kanyarban és bukkanón, lehet tekerni a kormányt, és menet közben állóra fogom a hátsó kerekeket a kézifékkel. Ezekről eddig csak álmodni mertem.

Jövő hónapban műszaki, bár egyetlen fillérem sincs, de majd csak lesz valahogy... :)

Gyors bejegyzés egy kínos esetről:

Ma de. anyámékhoz indultam a kisautóval. Rohadt nehezen akart beindulni, eleinte csak egyhengerezett, aztán fordult kettőt rendesen, megint leállt, megint egyhenger, leáll, egyhenger, leáll... Ez ment kb. két percig, végül elkapta a fordulatot és elindult.

Kimentem anyámhoz Fótra, és gondoltam, amíg az ebéd elkészül, utánajárok ennek a dolognak. Két tippem volt: gyertya és gyertyakábel. Mivel utóbbi az egyszerűbb (és olcsóbb :D ) ezzel kezdtem. Levettem a kábelt. Gyertyák felőli vég szép, nem oxidos, nem törött. Trafó felőli vég: egyik szép, másik vastagon borítva zöldes oxidréteggel. Valószínűleg nem volt rendesen csatlakoztatva, és eloxidált. Gondoltam, megcsiszolom, és visszateszem, meglátjuk, mit mutat alapon. Fogtam a csiszolót, hozzáértem a saruhoz, és az el is törött. Napicsa, nem kicsit volt eloxidálva a cucc... :D Gyors gondolkodás után kölcsönkértem anyám kocsiját, meg némi pénzt (mivel egy vas nem nem volt nálam épp), és elugrottam a Novák piacra, ahol az autós boltos néninek szerencsére volt kábele, meg ha már ott voltam, vettem gyertyapipa köré tömítőgumit is, mert a régiek már nagyon ergyák voltak. Visszamentem, kicseréltem a kábelt, jó alaposan rádugtam a trafóra is, nehogy ez is szétmenjen. Pöcc-röff. Örömködés.

A jó hír, hogy gyorsan, olcsón megoldottam a problémát, és jó sok órával később, a teljesen hideg motor a kb. -2-3 fokban is pöcc-röff indult. A rossz hír, hogy gőzöm nincs a kábelek minőségéről, és csak remélni tudom, hogy nem fog valahol az útszélén megszopatni. Teljesen noname, sárga zacskóban volt "silicone/kevlar" felirat díszelgett rajta, maga a kábel fekete. Ha valakinek van már vele tapasztalata, kérem, ossza meg velem.

Üdv mindenkinek! 

A mai nap sikeresen elrajtolt két klub-/márkatársunk a Budapest-Bamako Ralin, a reggeli órákban a budapesti Hősök teréről. Ennek apropóján sikerült megint egy kis autós megmozdulást összehozni, jópáran kimentünk a rajtra búcsúzkodni. A hangulat fergeteges, felejthetetlen, rengeteg elmebeteg csóka, rengeteg még elmebetegebb autó és hatalmas röhögések (gondolom minden csapatnál a saját szurkolótáborral).

Habár még reggel szükség volt egy gyors szelephézag állításra és gyertyacserére, utána olyan szépen, könnyen és jól járt a kocsi, hogy igazán senkinek nem lehet oka panaszra. Bár nekem sikerülne ilyen faszán a hézagállítás...

Néhányan gondoltuk, elkísérjük a srácokat egy darabon, hogy mégse menjenek egyedül, de sajnos a KRESZ közbeszólt és egy piros lámpánál az Andrássy út végén végelegesen kettészakadtunk, sajnos elvesztettük a Rat Polski teamet szem elől. De így nagyon jól éreztem magam.

A srácoknak kívánok nagyon jó utat! (jó bulit nem kell kívánjak, az amúgy is meglesz... :) )

Kis klubos támogatás gravírozott üveg formájában...

Ezt meg csak azért, hogy az én kocsim is itt legyen... :)

És akit érdekel, itt van az összes többi kép is:

http://www.flickr.com/photos/kornispeti/sets/72157625702969827/

Már jó régen nem írtam blogot Szidiről, de ennek nagyon egyszerű oka van. A kisasszony nem tesz semmi rosszat, nincs vele semmi gond, minden a legnagyobb rendben. Na meg persze a téli időjárás beálltával pihenő üzemmódba tettem, kímélem a kislányt. A közgyűlés óta be sem volt indítva.

De a mai nap más volt. KeMa tegnap hívott, hogy nincs-e kedvem ma lemenni Bajára, mert vett egy Pacsirta rádiót Vaterán, amit Csutee átvett neki és érte kéne menni. Hirtelen jött az ötlet, hirtelen jött az elhatározás is, menjünk Bajára, most úgyis egész jó idő van, a kocsit is meg kéne már járatni, nekem is jól esne egy kiadósabb Polskizás, nosza!

Ma reggel KeMa átjött, bebikáztuk a kocsimat, mert persze egy hónap állás után már nem indul (valószínűleg a főkábel már annyira el van oxidálva, hogy ilyen hideg idők után, mikor az akksi már nincs a topon, már nem megy rajta elég áram. Majd tavasszal ránézek.) Felvettük még Julit és nosza. Habár az út eleje borzasztó ködös volt, Kiskunlacházánál mintha elvágták volna, és gyönyörű napsütéses időben autóztunk Bajáig, kényelmes, de pörgős tempóban, egy kávé szünettel. Negyed kettő körül kényelmesen meg is érkeztünk Bajára. Csutee elhozta a rádiót, majd elvitt minket egy jó kis Duna parti halászcsárdába, ahol nagyon finom bajai halászlevet ettünk. Utána fotózkodtunk még egy kicsit a Duna parton a régi kompkikötőben, és láttunk még érdekes nyaralót. (képek lent)

Innen továbbindultunk Várdombra, beugrottunk Bálint Karcsihoz, kicsit eldumáltunk, majd hazafelé vettük az irányt. Egy kávé, egy pisi szünettel negyed kilencre a lakás előtt voltam.

Ezúton köszönöm az invitálást KeMának, az idegenvezetést Csuteenak és a villám-vendéglátást Bálint Karcsinak.

Ja, és jelentem, gyári méretű ékszíjtárcsával és működő termosztáttal is lehet olyan fűtést elérni, hogy az ember izzadjon. Még nagy műszerfalasban is! ;)

Kalocsa határában...

Érdekes nyaraló... :)

2010 október 1-3-ig tartott a Club 126 őszi találkozója, melyet Felsőörsön tartottunk, remek hangulatban. Pénteken reggel még Gyulával és Losival meglátogattuk Losi kocsiját a lakatosnál, elvittük a még a kocsiban levő, de a lakatost zavaró cuccokat Losi albijába (itt is köszönöm, hogy nincs lift és a negyedikre vihettük fel a szarokat), megnézegettük a félig-meddig széjjelvagdalt kocsit, majd átvonultunk a Savoya Parkba, ahol a találkozást beszéltük meg a Pestről induló csapattal. Terv szerint 12 órakor indultunk volna a Savoyától, de fél 12kor telefonáltak Robiék, hogy ők akkor indulnak Miskolcról. :D Mi még gyorsan bevásároltunk az Auchanban és 12-kor tényleg elindultunk...

...kifelé az Auchanból. Aztán addig-addig baszakodtunk, hogy végül csak megvártuk Robiékat, úgyhogy végül du. 2-kor sikerült elindulni Pestről. Az út jól telt, szerelni nem álltunk meg, és végül fél hatkor megérkeztünk Felsőörsre. Végül is 150 km 3 és fél óra alatt... :D

Az este további részéről csak részletekben tudok beszámolni, nem emlékszem minden egyes pillanatra az estéből. Halványan rémlik, hogy szépre ittam magam... :D

Másnap reggel kicsit nehezen indult az előző esti szépülés nyomán, egészen konkrétan még du. 4-kor is másnapos voltam... :D Mindenesetre ez nem vett le sokat a nap élményértékéből, a kenyérlángos nagyon jó volt, és bár Tapolcán nem mentem le a tavasbarlangba, de a tó a vízimalommal szép volt.

A hegymászást sem nagyon preferálom, így inkább Robi körül legyeskedtem, aki meggyógyította a kiput és a benyacsövet, és bár sokat nem tudtam segíteni a helyrehozatalban (ebben jmos járt az élen), számomra egy autószerelés érdekesebb program, mint 3-400 m-t mászni a hegyoldalban.

Utána viszont nagyon jól esett a marhapöri a kajáldában, mindkét kajálós hely kiválasztása telitalálat volt, szerintem.

Pocok ismét sikeresen kiakasztott, mikor hat méterrel mögöttem egy másik kocsi utasaként hangról megmondta, hogy az én kocsimon gyújtást kéne állítani. Igaza volt, de jelentem, a kipufogó leömlő nagyon forró üzemmeleg motornál.

Mivel még élénken élt bennem az előző este emléke, ezért második este csak mértékkel fogyasztottam alkoholt, két pohár bor és egy üveg sör volt a termés, minden ivászatra invitálásnak erősen ellenálltam, helyette inkább Szilágyi Anitával beszélgettem, aki munka után még beugrott hozzánk. Vidámabb és (gyanítom) kevésbé szomjas klubtársak egyből át is mentek kerítőnőbe, de legalább viccesek voltak... :D

A szombat esti mértéktartásnak köszönhetően a vasárnap reggel jelentősen könnyebben indult, mint a szombati, így nem okozott gondot az időben történő ébredés, reggelizés, sőt még arra is maradt idő/energy, hogy Áronnak segítsek féklámpát szerelni.

Hazaindulás előtt még meglátogattuk Szentkirályszabadján a régi orosz lakótelepet, ami a ruszkik levonulása óta üresen áll. Nekem nagyon tetszett, hatalmas élmény és jó móka volt.

Ezután Lovival és Vitoval elindultunk hazafele, külön a többiektől, mondván, mi nem szeretnénk megállni enni, ők meg igen. Hát, nem mentünk nagyon sokat, amikor Vito kocsija erőtlenné és füstölővé kezdett válni. Valami nagy kaka lehetett a karbijával, meg a bakelit is láthatóan repedt volt, meg a hengerfejen is húztunk, végül is működőképessé tettük a kocsiját, és haza tudott jutni vele.

Végül is negyed hatra én is hazaértem. A hétvégén 5,2 l-s fogyasztást tudhatok magam mögött, ami nagyon tetszetősen hangzik. Nagyon jó volt a hétvége, nagyon jól éreztem magam, nem lehet semmibe sem belekötni. Köszi Dömi, klassz volt!

UPDATE Képek:

http://picasaweb.google.hu/kornispeti/Club126OsziTalalkozoFelsoors2010Oktober#

Már egy ideje fontolgatom, hogy ki kéne cserélni a benzincsöveket, mivel még mindig a gyáriak voltak benne, és hát huszonegy év még a lengyel benzinálló benzinre zsugorodó csöveknek is sok. És mivel már kellően feszes volt ahhoz, hogy megpendítve normál zenei A hangot adjon, így az elmúlt három hónapban hozzá hangoltam a gitárt. Igaz, a gitár kicsit furán szól még mindig, de lehet segítene ezen, ha megtanulnék gitározni... Na mindegy, vasárnap Pilisszántóra mentem 4 m Semperit típusú, dupla falú, két réteg között szövettel erősített csővel, egy benzinszűrővel és kellő lelkesedéssel, hogy ezt a problémát orvosoljuk. Orvosoltuk. Íme:

Valamint bekerült egy ajtónyitás érzékelő jobb oldalra, hogy ne kelljen bunkónak lennem. Ugyanis a központi zár, ha nem érzékel ajtónyitást, visszazár egy perc után. De mivel jobb oldalon nem volt kapcsoló, ott nem tudott érzékelni. Viszont elég gyakran fuvarozom a nagymamát, aki kicsit túlsúlyos, kicsit öreg és nagyon lassan és nehézkesen mozog. Úgyhogy első alkalommal sikerült is beriasztani a kocsit, ahogy nagymama beszállt (látni kellett volna szegény arcát...), azóta viszont mindig bunkó voltam, mert előbb a saját ajtómat nyitottam ki, hogy ne zárjon vissza a rendszer. Na, az új kapcsolóval ennek most vége! :)

Tervben volt még az elektromos ablakemelő beszerelése is, de megfelelő vastagságú kábel és a gomboknak megfelelő konzol hiányában erről letettünk. Majd legközelebb. Most ennyire futotta.

Mint azt írtam, az ablakmosó csövét sikerült elszarni, és hát csak nem bírtam nyugodtan ülni a seggem, még tegnap kitaláltam, hogy nekem márpedig azt azonnal és sürgősen meg kell oldani, hogy ne legyen egy toldozott-foldozott cső az ablaktörlőre gyorskötözőzve. Úgyhogy bepattantam a csodakocsiba és elindultam az OBI felé, ahol nem kaptam megfelelő csövet. Na de rajtam nem lehet ilyen könnyedén kifogni, megyek a BauHausba, igen, oda abba, amelyikben pocok is dolgozik. És micsoda véletlen, ezt a fajta vékony gumi csövet pont azon az osztályon, a kerti részlegen, árulják, ahol pocok is tevékenykedik. Úgyhogy célirányosan oda mentem, és találkoztam is pocokkal, aki éppen egy másik vevőnek segített, akiről később kiderült, hogy nem is szimpla vevő, hanem a főnöke, csak éppen vásárol, de mindegy, ez nem annyira lényeges. Viszont itt sikerült megfelelő átmérőjű gumicsövet találni (illetve ez nem egészen igaz, egy kicsit kisebb az átmérője, mint az eredetinek, de pont olyan nem volt, de mivel olcsó volt, kockáztattam), úgyhogy abból gyorsan vettem is két métert. Legyen ráhagyás bőven! Apró szépség hiba, hogy a cső átlátszó, de ez annyira nem zavaró, szerintem. Pocokkal még egy darabig eldumálgattunk, de nem sokat, hogy hagyjam dolgozni, meg nekem is dolgom volt még aznap, de mindenképpen meg szerettem volna csinálni az ablakmosót, úgyhogy hazafelé vettem az irányt. Végül is kiderült, hogy szűkösen, de ippeghogy jó lett a vásárolt gumicső átmérője, úgyhogy sikerült esztétikusra csinálni a cuccot, öröm e bódottá! Íme a végeredmény:

Ezután elmentem dolgomra, és hazafele jövet belém hasított a felismerés, hogy nyári tali előtt mostam le a kocsit utoljára, azóta pedig nem egy eső volt, és hát nem túl tiszta szegényke. Nosza, menjünk a Régi Fóti úti MOL kútra, ahol van gőzborotva, mossunk autót. Nem volt drága, 300 Ft, de legalább hatásos sem. A csomagtartó fedélen és a tetőn ugyanúgy megmaradtak a mosás előtti (!) foltok, úgyhogy nem voltam elégedett. (Oldalt mondjuk szép lett...) Úgyhogy ma du. neki álltam és egyszerű mezei ablakmosóval meg egy ronggyal megcsináltam azt, amit a mosó nem. És ha már ott voltam az üvegfelületeket is szépen megpucoltam kívül is, belül is.

Mivel ekkor még mindig nem volt nagyon késő, meg a szobában punnyadni sem volt igazán kedvem, gondoltam, tenni kéne még valamit. Igen ám, de mit? Ekkor jutott eszembe, hogy csere érett a motortartó rugóm, és van is tartalékba egy vadi új, gyári darab. Hát hajrá. Persze óvatos duhaj vagyok, még nem csináltam ilyesmit, úgyhogy azért előtte megkérdeztem KeMát, hogy van-e valami trükk, vagy buktató a dologban, de mivel azt mondta, nincs, hát neki kezdtem. Nem volt hiba, mert kb. 10 perc alatt megvoltam a cserével, és sokkal szebb lett a hangja a kocsinak, nem nyekereg és a kipucsonk sem kocogtatja a rugótányér tetejét. Csendesebb, szebb, autóbb hangja lett a kisasszonynak.

Íme az új rugó. A gumik négy hónaposak.

És ilyen egy öregedő fényezésű, de frissen polírozott és mosott, piros kispolszki... :) Nem hibátlan, és egyértelműen megvannak a maga kis hisztijei, de én attól még nagyon szeretem...

Már egy ideje gondolkodom, hogy valami értelmesebb megoldást kéne találni az ablakmosóra, mert nagyon zavart, hogy nem lehet rendesen beállítani a spriccelés irányát, vagy nagyon laposan, az ablak aljára spriccelt, vagy nagyon fölé, a tetejére, sehogy sem volt igazán jó.

Így aztán jött az ötlet, hogy az ablaktörlő karjára fel kéne vezetni az ablakmosót, ami így pont jó helyre spricckolna. Így aztán, mikor Gyulával elmentünk a Novák piacra próba út gyanánt és alkatrészekért a futóhoz, vettem egy ilyen szettet is.

Hazaérve rögtön neki is álltam az installálásnak. Egyszerűbb, mint amire számítottam. Persze ezzel együtt is sikerült elbaszarintani, de hál'Istennek csak egy picit. Ugyanis az történt, hogy addig méregettem, addig szabtam, míg elszabtam. Hát ezt szabhatjuk, ahogy Hofi is mondja... Mindegy, találtam egy kis toldót, ami persze szivárgott, úgyhogy megszigszallagoztam, ami persze nem szép, de legalább randa, de ez a megoldás úgyis csak ideiglenes, amíg veszek másik ilyen átmérőjű gumicsövet a jobb oldal rendbetételéhez. Egyébként kipróbáltam és nagyon meggyőző. :)

Hát ezek történtek mostanság...

Történt egyszer réges régen, úgy három nappal ezelőtt (najó, kicsit több, ez szombaton volt. (a szerk.)), hogy egy Szidónia nevű kispók jól ráijesztett a gazdijára. Történt ugyanis, hogy Fótról hazafele jövet hallgattam a Régi Fóti úton, hogy milyen szar szelephangja is van a kocsinak, és gondoltam, hogy kellene már hézagot állítani. Na, ahogy megyek, mendegélek hazafelé a kocsival, egyszer csak egy tompa kis puffanás-szerű hang ütötte meg a fülemet, és hát uram fia, olyan csattogás tört elő a motorból, hogy azt elképzelni is nehéz. Na hát mégsem maradhatok az Árpád út elején, a teremburáját! Hát haza is hoztam a kocsit, finoman, babusgava, óvatosan kezelve a gázpedált, majd leraktam a parkolóban és elzártam.

Itthon aztán uccu neki, telefonáltam. Felhívtam Gyulát, aki a Száz Holdas Pagony másik felén lakik, hogy tudna-e nekem segíteni. Tudna, mondta, szerdán. Nosza, nekem sem kellett több, alig vártam, hogy szerda legyen, mert már nagyon kíváncsi voltam, mi is van a kislánnyal. Na, el is jött a szerda, el is jött a Gyula is. Kinyitottuk a motorteret, beindítottuk a motort, Gyula meg fura képet vágott. Nézte jobbról. Nézte balról. Nézte felülről. Hoppá! Rájött, mi a baja! A hátsó kipufogókönyök és a hengerfej közti csavarok közül az alsó elveszett. A felső meg kilazult. Gyula elővette csoda tevő botját (nem, nem azt, hanem amit krovának becéz!) és ennek meg egy csavar segítségével megoldottuk a problémát.

Mivel Gyula olyan, tanított is. Méghozzá szelephézagot állítani. Nem nagy kunszt, csak valakinek szépen el kell magyaráznia. Meg mondani, hogy mit csináljak. Ő mondta, én csináltam.

Miután ezzel is megvoltunk, ragyogóan feloktrojáltuk a Tibee által nyáritalin rám ruházott ékszíjat, mert a másik már kegyetlenül ergya volt.

Ekkor mondta Gyula, menjünk a Novák piacra alkatrészt venni a futőművemhez. Nosza, illa berek, nádak, erek, elmentünk a Novák piacra, keresztül a sűrű sötét erdőn (nem mellesleg ez jó alkalom volt nekem próbaútnak). A hatalmas vándorút két eredményt is szült. Egyik, hogy a két bátor Polski Lovagnak sikerült megvennie a szükséges alkatrészeket (meg még kicsit többet is), illetve, hogy kiderült, hogy Szidóniának már nem vérzik a torka.

Itt a vége, fuss el véle. És hogy mi volt az a kicsivel több alkatrész? Megtudhatjátok a következő részből... :)

Megvolt a 2010-es Clubos nyári találkozó, a szokásos helyen, Agárdon, a Velencei tó mellett. Júli 23-án indultunk OGY, Losi, KG, Réka, Csajos, Milán, Cincinlovag konvolyban a tett helyszínére, viszonylag korán, reggel...

...akartunk indulni, amiből 10 órás indulás lett végül, de semmi gond, mert fél 12-re még így is lent voltunk a campingben, és így sem maradtunk le semmilyen programról. A pénteki nagy melegben egy jó kis csobbanással frissítettük magunkat, majd sátorverés, este pedig szerelés OGY-val volt a terv. Hát a tengelycsonkcseréről letettünk, mert amihez hozzáértünk, az tört. Így a gömbfej csavarajainak eltörése után abbahagytuk a mókázást, mielőtt még teljesen mozgásképetelenné tesszük a kocsit. Gondoltuk, akkor legalább a kiput ki kéne cserélni, ha már mást nem, de amint leszedtem a takarólemezt jobb oldalon láttuk, hogy teljesen el van rohadva a kipu tartó bilincs, ami a legkisebb mozdulatra is eltörne, úgyhogy végül is erről is letettünk. Így aztán szomorúan, de legjobb belátásom szerint eltettem a szerszámaimat, kölcsönkértem egy kis Ultra Dermet, kezet mostam és lecsuktam a kocsit. Ebben a pillanatban megjelent Soma22, aki közölte, hogy neki van olyan kipu bilincse, amilyenre nekem pont szükségem lenne... Hát, nem bántam volna, ha kicsit korábban jelzi, de végül is jobb később, mint soha. Persze ekkor már nem kezdtem el megint a szerelést, de mivel amúgy sem terveztem indulni a tájékozódáson, gondoltam, majd szombaton, míg a többiek tájékozódnak, majd én kiput cserélek. Pénteken már más nem volt, csak az esti züllés, menetrendszerűen, megfejelve egy kis éjszakai fürdőzéssel, ami nagyon hangulatos volt.

Szombaton jelentősen hűvösebb, erősen szeles reggelre ébredtünk, de ez nem gátolt meg abban, hogy kipufogót cseréljek, míg a többiek tájékozódnak. A Somától kapott bilincs remekül megfelelt, a Michael dob meg nagyon jól mutat a kocsin, és végre nincs olyan hangja Szidikének, mint egy lepukkant Zetornak. :) Utána a parkolóban az autós játékokat figyeltem, bandáztam, Tunyinak segítettem a gyújtását összehozni, amivel rengeteget szoptunk, mivel két elosztó volt nála, egyik rosszabb állapotban, mint a másik. Utána szépségverseny, majd a felvonulás, ami idén is nagyon hangulatos volt, bár a rossz idő miatt kevesebben álltak ki a hazuk elé, hogy figyeljenek minket, de azért még így is volt jó néhány ember, aki kint állt az út mentén és vidáman integetett az elvonuló kb. 120 kocsinak. Ez nagyon jó érzés! A nap további részét ismételten a bandázás szellemében töltöttem, majd beálltam (Szimat)Tücsök motorjának cserélőbirgádjába. Habár nagy dolgokban nem tudtam segíteni, de apróságokat, mint pl. a karbi felszerelése, centrifugálszűrő pucolása stb., én is meg tudtam csinálni, és nagyon jó móka volt a közös szerelés. Ha jól emlékszem, úgy éjféltájban fejeztük be a szerelést, addigra már Anita is megérkezett, úgyhogy egy gyors próbakör után még elmentünk megtankolni a kocsiját. Eközben lezajlott a tombola, amin persze idén sem nyertem semmit, de Lajoska rámruházta a két általa nyert rugalmas váltóösszekötő egyikét, Tibee meg nekem adta az ékszíjat, mivel azt is záros határidőn belül cserélnem kell. Nagyon jó kis csapat ez!

Sajnos a vasárnap már nem volt ennyire felhőtlen, mint az előző két nap. Reggel szakadó esőre ébredtünk, a sátorban állt némi víz. Ebben az időben természetesen elmaradtak az aznapra tervezett autós játékok, így elkezdtem leszedni a sátrat az esőben, ami közben persze teljesen bőrig áztam. Mire ezzel végeztem, és a kocsiba begyűrmékeltem a csurom vizes sátrat, minek következtében az egész kocsi dunsztosüveggé vált és minden üveg bepáráosodott, alig lehetett átlátni rajta, apám felhívott, hogy éjszaka betörtek a lakásba és elvitték a laptopot és a páncéldobozt, benne a kocsi törzskönyvével. Úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett elindultam hazafele, hollo csatalkozott is hozzám. Az út eseménytelen volt, végig esett, de hálistennek a pára hamar lejött az ablakról, így nem volt semmi gond hazafele. Habár út közben láttunk két viszonylag nagy balesetet, de hálistennek, ezek a mi utunkat nem befolyásolták. Még az alsó rakparton igazoltattak, de nem volt semmi, megnézték a papírokat, majd tovább engedtek. Persze nem is lett volna okuk semmibe sem belekötni, mivel minden rendben van a kocsival és a papírjaival.Mire hazaértem, már itt voltak a rendőrök a lakásban, jó pár órán keresztül ment itt a CSI, végül magunkra hagytak. Gondoltam, na, vége ennek a szar napnak, amikor is este olvastam a fórumon, hogy Tibeet és Plósz Gyulát összetörték Pesten. Hát azt hittem, valami rossz vicc, de sajnos kénytelen voltam rájönni, hogy nem az. :( Nem tudom, mi volt azon a vasárnap, de elég koncentráltan jött a fos... Remélhetőleg, ezzel egy időre letudtuk a pecheket a klubtagok között!

Mindent összevetve egy nagyon jó kis találkozó volt, nagyon jól éreztem magam, a vasárnapról meg senki nem tehet.  Ezúton szeretném megköszönni a szervezőknek a szervezést, a résztvevőknek a társaságot, OGY-éknek az alkatrészeket, Soma22-nek a bilincseket!

Képek nincsenek, mert elfelejtettem feltölteni a fényképezőgépet, a sátorban meg nem volt konnektor...

Mint sokan mások, én is nagy nyáritalálkozó-lázban égek, és én is készítem a kocsit elő erre a nagy eseményre. Ez kezdődött azzal, hogy tegnap kiporszívóztam a kocsit belülről, ablakpucolóval lemostam az üvegfelületeket belülről és kimostam a hátsó ülsé huzatát, ami másfél éve, mióta bent van, nem volt kimosva, viszont alkatrész és kutyát mindig azon szállítok, szóval már ráfért.

Az előkészületek mai nap folytatódtak. Reggel felkelvén megszállt az ihlet, hogy nekem ma políroznom kell a kocsit. Úgyhogy elmentem, vettem polírpasztát és polírkorongot, majd hazajöttem, lemostam a kocsit jó igényessen, közben jött egy csóka, elkezdett magyarázni, hogy neki is volt, miegymás, majd észrevette a klubos matricát a hátsó ablakon. Mondja, van egy csóka Budán, most újította fel a kocsiját, az is klubtag, ilyen vékony gyerek, de a nevére nem emlékszik. Meg a barátnőjének is csinálják a pókot, csak az lassan megy, mert a csaj marosi. Itt kezdtem gyanítani, hogy OGY-ékről lehet szó. De a nevét nem tudta az ipse, úgyhogy meg magyarázott egy kicsit, hogy az övé milyen jó volt, csak összetörték és nem lehetett megcsinálni és eladta.

Végül rászántam magam a polírra. Három hosszú órába került, és esélyes a holnapi izomláz a karomban, de a végeredmény miatt megérte. Nem bánom, hogy megcsináltam, mert jó lett... (Kép nincs, mindenki nézze meg a talin élőben! :P)

Megvolt a tavaszi találkozó, nagyon király volt a hangulat, jó volt a társaság, fasza volt a szállás. Péntek reggelre megbeszéltük Csabával (OGY), hogy találkozunk 9-kor a Flóriánon és megyünk együtt. 9-kor mondta Csaba, hogy még Csabát és Tibit (az elnök úrék) meg kell várni. Sebaj, elmentünk addig autótmosni, majd találkoztunk Csabáékkal, kicsit később Csabával (aki Pilisszántón lakik) és barátjával Csabával és go...

Szekszárdnál még találkoztunk pár emberrel, majd továbbhaladva Várdombon egy újabb csapat csatlakozott, melyben többek között egy szopóálarcos rendőr is volt... :)

Ekkor már igen közel voltunk Mohácshoz, úgyhogy odáig már nem álltunk meg mégegyszer. A Tesco parkolójában találkoztunk a többiekkel, gyorsan bemetnünk még a Tescoba vásárolni egy kicsit, majd átvonultunk a szálláshoz, ahol elkezdtünk alapozni, majd sütögetni és végül fényfesteni és rengeteget inni... Reggel nagyon fájt...

A fejem!

Szombaton a gólyamúzeumban kezdtünk. Szegény csaj... kapta az ívet rendesen, de viszonylag jól tűrte a kiképzést... Sokaknak feltűnt, hogy nincs rajta melltartó. Nekem is. De ferdén álltak a lökhárítók, úgyhogy nem nagyon érdekelt a dolog. Viszont megtudtam, hogy a gólya mindig lefossa a lábát... Buta madár... És kegyetlen is. Megtapossa a kicsi gólyákat. Ha nem válaszol, megeszi... :D

Utána a busómúzeumot volt a célpont. Ezt Csabával mi szkippeltük, helyette a kocsikat fotózgattuk és néztük a Kár a benzinért c. filmet.

Utána ebéd, ami nagyon jó volt, szép nagy adagokkal, reális áron, jó társaságban.

Utána a Mohácsi csata emlékhelyére látogattunk, itt a kaposvári lakos, Csaba ékszíját lazítottuk meg.

Ezután visszamentünk a szállásra, ahol Schäffer Szilv... mármint Tibi papája halászlevet főzött a csapatnak. Csabával és jóbarátjával Csabával, a 8. kerület őrült polskisaival, megpróbáltuk megzsírozni a függőimet, de cseszett felvenni a zsírt a függő, ezt is cserélni kell majd. Fasza! Viszont a halászlé az finom volt, köszönjük szépen.

Kicsit később még állítottunk a piros autós Csaba gyújtásán, mivel lazán verte a 20 fokot... :D Ahoz képest elég jól jött a kocsija és a 4,9-es fogyasztás sem mondható rossznak. Most viszont be lett állítva, hozzá lett állítva az alapjárat. Vicces volt. Nem találtam bele a csavar nútjába, erre Csaba, aki már az én kocsimat is szerelte beállította csavarhúzó nélkül... :)

Utána még kicsit fényfestettünk, meg ittunk, de ma már csak lájtosabban, mint előző este, én legalábbis, mert nem akartam nagyon szarul lenni, mikor másnap vezetni kell majd. Elég korán le is feküdtem, hogy másnap ne legyen semmi gond.

Vasárnap reggel, miután elhagytuk a szállást, elmentünk megnézni egy vizimalomrestaurátor munkáját, ami egy vizimalom volt. (Ki hitte volna.) Nagyon érdekes volt. És nagyon jófejek voltak a vendéglátók, sütöttek nekünk nagyon finom pogácsát, és még kávézni is volt lehetőség.

Ezután a csapat hazafelé vette az irányt. Illetve még Bátaszéken, vagy hol, Várdomb környékén megálltunk tankolni, majd Várdombon Bálint Csabi levált. Ahogy a kúpos polskis Csaba kocsijának kerekéről a szelep is, úgyhogy még egy gyors kerékcsere befigyelt. Aztán ahogy mentünk, hallottam a motorból valami fura hangot, félreálltunk, kiderült, hogy a kiputartó tőcsavarjai közül három le van lazulva, egyet meg elhagytam, úgyhogy a motor kellemesen fosta az olajat. Valószínűleg egy héttel ezelőtt, a nagy szerelésben ezeket elfelejtettük visszaszorítani... :S A Paksi Halászcsárda parkolójában orvosoltam a problémát.

Ezután nem sokkal joó csaba ráckevei táncművész polgárőr levált a csapattól, mi meg nem sokkal ezután megálltunk enni. Majd hazajöttünk. Benéztünk még Obrotka Csaba garázsába, hogy Csaba, aki a klub rádiósa, kapjon megfelelő szíjtárcsát az EL gyújtáshoz, én meg kaptam Csabától egy patentet a motortérajtó határolójához, mert az enyém el volt törve.

Az új vezlánccal és tömítésekkel a kombinált fogyasztás 4,7 liter volt, amiben sok elindulás-megállás és rengeteg 40-45 km/h-s 3-asban haladás volt. Ez egy elég jó szám szerintem... :)

Összességében egy nagyon jó szerelgetős, autózós, röhögős, bulizós hétvége volt! Köszönet a szervezésért Tibinek és Csabának, köszönet a hangulatért minden Tibinek és Csabának és a technikai gondjaim elhárításában nyújtott segítségükért hála illeti Csabát, Csabát és Csabát, valamint a türelméért Tibit!

Képek: http://picasaweb.google.hu/kornispeti/Mohacs_2010_05#

Történt egyszer még régebben, egészen visszanyúlván időben a tavalyi nyári találkozóhoz, hogy életemben először, KeMa segítségével, stroboszkóppal állítottunk gyújtást a kocsimon. És hát láttuk, hogy a jel ugrál, mint a picsa, meg hát csúnya is volt a moci hangja, és mondták a tapasztalt kollégák, hogy vezláncot kéne cserélni a kocsimon. Mondtam, jó. Erőt vettem magamon, és elhatároztam, hogy tavasszal megcsinálom.

Szintén történt valamikor, hogy néhányan megfejtették, hogy nem ártana hengerfejtömítést is cserélnem. Mondom, sebaj, összekötöm a vezlánccserével. Viszont akkor már jó lenne, ha furulyagumit is cserélnénk. Meg jó lenne a szelepfedéltömítést is cserélni, ha már úgyis leszedjük. Ha már tömítés, akkor legyen a karbi tömítése is cserélve.

Viszont akkor már nem nagy meló olajat is cserélni. De akkor persze olajszűrőpucolás. Viszont, ha úgyis leszedjük a hátfalat, akkor már a lököst is érdemes lenne cserélni.

És ha már dolgozunk, akkor cseréljünk benzinvezetéket is, csak hogy nehogy unatkozzunk.

Nos kb. így történt, hogy 22.345 Ft értékben vásároltam alkatrészeket a motorba. Május 2-ra megbeszéltük KeMával, hogy kimegyek hozzá és segít nekem. El is jött a másodika, ki is mentem hozzá.

Gyorsan leszedtük a hátfalat, és konstatálván, hogy egy régi utolérésből adódóan horpadt, KeMa odaadott egy másikat nekem. Míg a motor hűlt, erre feldobtam az új lököst. Aztán leszedtem, mert a tolatólámpát, amit a régiről át akartam rakni, elfelejtettem rátenni. Aztán megint visszatettem.

A vezlánccserével kezdtünk. Ékszíjat leszedtük, szíjtárcsát leszedtük, jött rögtön a  kurvaanyja is. Valaki, egy előző szerelés alkalmával az olajszűrő csavarját hidegvágóval szedte le. És aztán vissza is tette, így a krovafej nem ment rá. Úgyhogy élesre köszörült csavarhúzóval és kalapáccsal addig dolgoztuk a szerencsétlent, amíg le nem tdtuk szedni a helyéről. Természetesen e helyett is kaptam egy másikat KeMától. Hát, a lánc rendesen lógott, volt vagy egy centis játéka... És a fedélbe is rendesen belemart, időszerű volt a csere...

Ezután az olajat akartuk leereszteni. Na, ez sem volt egy olyan könnyű kis feladat, mint amilyennek az ember azt gondolja. Az a jólelkű, gondos, lelkiismeretes szerelő (hogy a devla szórjon áldást rája!) aki legutóbb cserélte benne az olajat, úgy betépte az olajleeresztő-csavart, hogy alig bírtuk kilazítani. Végül a krova plusz 1,5 m-es zártszelvény kombóval jött csak le, de aztán szépen kijött és vele együtt a régi rossz olaj is eltávozott a kiskocsiból. Újabb lépés a jóság felé... :)

Ekkor álltunk neki, hogy leszedjük a hengerfejet. Ezzel nem volt semmi komoly szívás, ám tartogatott egy kis meglepit, amikor leszedtük: egy cuki kis gátrepedést. Nos nem volt őszinte a mosolyom, mikor megláttam, bár a Polskinál ez nem egy olyan végzetes probléma, és a koksz- és olajsárnyomok alapján jópoár tízezer km-t megtett már így a kocsi különösebb probléma nélkül. Azért előbb-utóbb kap majd másik hengerfejet.

A furulyagumik nem hogy rosszak voltak már rajta, hanem szinte nem is voltak. Ezekből is felkerültek az újak, ahogy a hf-tömítésből is, természetesen.

Ezután szépen összeraktuk a motort az új tömítésekkel.

És ekkor már nagyon örültünk, hogy a munka nagyjával már megvagyunk. Eddigre az olajszűrő pucolással megvoltam, szép tiszta lett. És rengeteg fost szedtem ki belőle. Igazából a motor szerelésével mára kész lettünk, mivel, mint kiderült számomra, a benzinvezetékek cseréjéhez érdemes készülni beöntőcsővel, mert ilyenkor szeret törni, repedni. Nekem meg ilyenem nem volt, úgyhogy ez majd next time. Úgyhogy nincs más hátra, mint előre alapon, feltettük az új hátfalat az új lökössel.

Végezetül az első lökösnek estünk neki. Nem volt könnyű leszedni, de a rohadt anyját, nehogy már egy kurva lökhárító kifogjon rajtunk! Addig szenvedtem vele, míg lejött, de közben voltak pillanatok, amikor flex-szel akartam nekiesni. De végül csak megoldottuk. Aztán elgondolkodtunk, melyik megoldás lenne a legjobb a három közül:

Végül az utolsó mellett döntöttünk.

Ezúton is köszönöm KeMának a hathatós segítséget, Julinak az ásványvizet, KeMa szüleinek a finom ebédet és az igen ritka Japán Költözőpálmának, hogy tanúja lehettem az évente mindössze kétszer esedékes aktív helyváltoztatásának!

Mai nap megejtettük a Club 126 szervezett, közös kirándulását az OldTimer Expora, amit egy kis találkozóval kötöttünk össze. A szervezett programok a Közlekedési Múzeum előtt kezdődtek, ahol viszont a Fordosok már lefoglalták a helyet, amiről mi nem tudtunk, így nem nagyon voltunk ott jó helyen, ezért hamar el is indultunk onnan. A Hősök terét útbaejtve, és ott röviden fotózkodva lementünk a pesti alsórakpart végében lévő sokadalompontra, ahol a Trabisokat terveztük bevárni. Nos, itt kb. 1,5 óra várakozás után kezdtük magunkat elunni, viszont legalább kaptunk sokadalmas matricát. Itt némi egyet nem értés keletkezett a hogyan-továbbal kapcsolatban, így kicsit szétszakadt a csoport, és néhányan előbb indultunk el az Expora, másokat hátrahagyva. Az Expo-n aztán újra összetalálkoztunk természetesen. Én KeMaval, Julival, pocokkal és Stiffivel jártam be a kiállítást.

Kiállítás után kivittük Stiffit az állomásra, mivel ő vonattal jött fel Pestre, majd a három kocsival átvonultunk a Szentendrei útra a Nagyi palacsintázójába. Eddigre már csak hárman maradtunk, ám itt csatlakozott hozzánk a metálzöld polskis Gedeon is. Poénkodva toltuk a palacsintát, és közben kitaláltuk, hogy guruljunk fel a Hármashatár hegyre, mert az szép, meg kipróbálhatjuk a CB-t is. Utóbbi nem volt átütő siker, mert KeMa rádiójában az yszcollátor übrontált éppen, úgyhogy nem sok mindent hallottunk, viszont pocok PMR-jével vettük az RTL Klubot... :D Miután kifotózkodtuk magunkat, hazaindultunk. Este 11-re értem Újpestre.

Jó nap volt, köszi pocoknak a koordinálást!

Képek:

http://picasaweb.google.hu/kornispeti/OTExpoKistali2010#

http://picasaweb.google.hu/kornispeti/BudapestAHarmashatarHegyrol#