Szóval, igencsak el vagyok maradva a blogolással, pedig azért történt egy s más a nyári találkozó óta. A találkozóról én már nem írok, mások már megtették helyettem is. Ami említésre méltó a nyári tali kapcsán, hogy szereztem a kocsira ELEGANT hátsó lámpát, ezzel egy újabb lépest tett a kocsi az "elegantosodás" útján előre. Ezenkívül a tombolán nyertem gyári új AC pumpát, amivel meg is térült az elmúlt három év összes tombola befektetése és még egy kis pluszt is jelent(ene, ha eladnám, de nem, jó lesz tartalékba).

Nyári tali után nem sokat voltam itthon, utána meg elkezdődött a fősuli, ami a kisasszony életében azt jelenti, hogy bizony most már nem csak hétvégén indul be. Egyik szemem sír, a másik nevet. Sajnálom naponta nyúzni, de nincs más. Viszont nagyon élvezem, hogy vezethetem sokat, és állandó mosolyt csal az évfolyamtársak arcára. :) Viszont az intenzívebb használat magával hozta, hogy észrevettem, hogy rettenetes sebességgel kopnak az első gumik. Mire észbe kaptam, már nem volt minta a külső szélükön gyakorlatilag. Ez bizony futómű beállítást igényel. Hétfőn megyek gumishoz új gumikért, utána rettenetes gyorsasággal viszem a futóműveshez.

Közben erősen közeledett az őszi találkozó időpontja is (részleteket lásd a többiek blogjaiban, a részleteket ez esetben sem fogom sokadikként leírni). Még a pápai út előtt mindenképp ki akartam cseréltetni a négy csapágyat, ezért meglátogattam szel-mestert, aki ismételten végtelenül rendesen, baráti áron és lelkiismeretesen megcsinálta nekem a kocsit, ami végre megszűnt búgócsiga hangot adni. Köszönöm neki itt is.

Utána sokáig gond nélkül üzemelt az autó, amíg kedden megint meg nem szívatott. Történt ugyanis, hogy suliból hazaérve csuknám be magam mögött az ajtót, az meg visszapattan. Megint meglököm, megint visszapattan. Először gondoltam, csak a belső kilincsen kell állítani, az nem segített. Ekkor észre vettem, hogy a fekete kis U alakú izé, ami az ajtót zárva tartja ellenállás nélkül forog, nem úgy, mint a jobb oldali ajtón. Ahogy nézegettem, észre is vettem, hogy a rugó, ami zárszerkezetben van eltört, úgyhogy ez nem is fog működi. Pocok ötlete alapján végül a lehúzott ablakon keresztül benyúltam, míg a csípőmmel támasztottam az ajtót, és addig piszkáltam a zárat (persze látatlanban, csak érzésre), amíg sikerült egy olyan állapotot előidézni, hogy a gombot le lehetett nyomni. Így nem lehetett kinyitni ugyan a balos ajtót, de legalább csukva volt. Én meg majd közlekedem a jobboson keresztül.

B.E.N.C.E volt olyan nagylelkű, hogy felajánlotta, hogy a roncsból kiszedhetem a balos zárszerkezetet, és még segít is a cserében. Ennek a műveletnek ma volt a napja. Ez is egy tipikusan nőgyógyász szakvizsgát igénylő művelet volt, de végül is csak sikerült. És hatalmas élmény újra a bal oldali ajtón ki- és beszállni a kocsiba. Valamint még elhoztam tőle egy ablaktörlő motort, mert az enyém már igencsak haldoklófélben van, ezt is köszönöm szépen.

A mai napot még azzal tettük izgalmasabbá, hogy valahogy ki kellett szerválni a kipufogót B.E.N.C.E roncsából, ami azért volt bajos, mert a karambolban a hátfal és a tűzfal (vagy mi, ami a motortér és az utastér között van) közti távolság jelentősen lecsökkent, így nem tudtuk kigombolni a motortérből a kiput. Itt a nagypajszer volt segítségünkre, sikerült is kivenni a kiput, ami majdnem sérülés nélkül megúszta, de ezt majd B.E.N.C.E elmeséli. Kiszedtük még az első-hátsó szélvédőket a roncsból, meg még néhány apróságot, ezeket elvittük a garázsába B.E.N.C.E-nek, majd elköszöntünk.

Hazajöttem, bekaptam egy falatot és neki is álltam az ajtódíszlécek lefestésének, félig már sötétben, erkélyen 60-as izzó fényénél. Hál' Istennek száradás után, lakásban 140W-nyi fénynél sem lett foltos, sőt kifejezetten meggyőző a végeredmény. Holnap le is festem a kis díszléceket is.

A folytatás? Az meg abból fog állni, hogy holnap lefestem a kis díszléc elemeket és du. visszarakom a kocsira mindet. A küszöbök, és még pár rozsdás rész végre megkapják a megérdemelt korantos rozsdaátalakító festést, amit majd a színre kevertetett festékkel fogok felülfesteni. Valamint valamikor majd lefestem a Lajoskától nyári talin boltolt, azóta kézhezkapott BIS lökhárítókat is (itt jegyzem meg, befér a Polskiba két BIS lökös, és ha az ember beköti őket, még kanyarban sem esnek az emberre). Valamikor majd ezek is felkerülnek a kocsira, bár ehhez még szükség van az oldalsó tartóelemekre. Nem tartom valószínűnek, hogy tavasznál hamarabb kocsin lesznek a lökösök...

Képek:

Csak a kontraszt miatt

Műanyagok eltávolítva

Az első, elnagyolt réteg után

Itt meg már az utolsó réteg szárad

És újra helyükön a díszítő elemek

És újra lehet használni a bal oldali ajtót is... :)

Sajnos az esős idő keresztbe tett a Korantozós tervemnek, így az majd az őszi szünetre marad, bízva benne, hogy lesz egy nap, amikor nem fog esni az eső... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.