Egy újabb régi vágyam valósult meg a hétvégén, az automata biztonsági öv. Nem csak menőbb, nem csak kényelmesebb, hanem biztonságosabb is.

A történet úgy kezdődik, hogy régóta szemeztem a dologgal, de valahogy mindig háttérbe szorult, vagy amikor lehetett volna, épp nem volt spare 5000 pénzem, hogy vegyek egy szettet, így mindig kimaradt. Aztán jött a szülinapom, és a család el kezdett izélgetni, hogy mondjam meg mit szeretnék kapni. Hát én megmondtam: automata övet! Mondták, az fasza, olyat hol lehet szerezni Polskiba? Mondtam, van pár számom, őket hívjátok fel, mondjátok meg, hogy én vagyok a háttérben stb, stb... Na, a vége az lett, hogy kaptam szülinapomra egy "vásárlási utalványt" automata biztiövre, amit apámnál lehet beváltani... :D

Hát elkezdtem keresni, hogy kinek van épp eladó. Beszéltem Gyuláékkal, nem volt nekik, beszéltem titan80-al, neki sem volt. Felnéztem a motopol honlapjára, az meghaladta a költségvetést, úgy kb. 4-szer... Persze mindenki ígérte, hogy majd hoz nekem, nade mikor... Kezdtem elszontyolodni, amikor jött a mentő ötlet: felteszek egy hirdetést a honlapra, hogy keresek ilyet. Ez meg is volt, viandr hívott is, hogy neki van, menjek át, szereljük be, ha jó, tetszik, vihetem. Kérdeztem, szerinte mennyi idő alatt szereljük be, azt mondta, max. 1 óra.

Ebben maradtunk, vasárnap ki is mentem hozzá. Elkezdtünk szerelni olyan negyed öt magasságában. Az első szopó az volt, hogy az automata övhöz eggyel több csavar kell, mint a hagyományoshoz. Felforgattuk Andrisék egész garázsát, mire találtunk két akkora csavart, ami pont belepasszol a lyukakba. Nem volt egyszerű feladat. Már kezdtünk is épp elkenődni, hogy két szutykos, kurva csavaron fog múlni, amikor az utolsó doboz aljáról, csodás módon előkerült két megfelelő darab...

Elkezdtünk szerelni. A második szopó a 20 év alatt berohadt gyári csavarok kicsavarásakor jelentkezett. Kb. 1m-es erőkar kellett (nem túlzok), hogy ki tudjuk lazítani a csavarokat. Rendesen kiakadtunk a végére, de csak lejöttek a kis rohadékok. Innentől kezdve már gyorsan ment a bal oldali beszerelése, úgy tűnt, hogy ha simán feltesszük a gyárilag kialakított helyre, akkor is simán ki lehet húzni, nem zavar be a vízszint érzékelő. (Aki nem tudná, a biztonsági övekben van egy vízszint érzékelő, hogy boruláskor is befogjon az öv. Viszont a Polskin a gyárilag kialakított helyre felszerelve az övet kb. 20 fokkal eltér a függőlegestől, így befog a vízszint érzékelő.) Így hát felszereltük, kipróbáltuk, fasza.

Na, a jobb oldalon már nem volt ilyen szerencsénk, az már rendesen beszorult a gyári helyre feltéve. KeMa anno mondta, hogy ezt valahogy ki lehet szedni ezekből az övekből, felhívtam, hogyan, kiderült le kell venni a racsni körüli burkolatot és ott lesz alatta. Mikor azonban ránéztem a csavarra, tudtam, hogy ez esélytelen, mivel olyan csavarhúzónk nem volt. Nem sima csillagcsavar volt, hanem úgy nézett ki a minta a fejen, mint egy Merci embléma a karika nélkül. Úgyhogy valahogy vízszintérzékelővel együtt kellett megoldani a problémát. Ahogy ott gondolkodtunk és próbálkoztunk, rájöttünk, hogy ha az övet a gyári fül mögé tesszük, pont befeszül a fül és a hátsó sárvédő lemeze közé, plusz egy bikára meghúzott csavar eléggé fixen megtartja. Hát így is lett, bár nem volt könnyű hozzáférni a csavarhoz ebben a pózban, viszont úgy meghúztuk, hogy később, mikor próbáltam, kalapáccsal sem tudtam kimozdítani a racsnit a síkjából.

Ezután már csak a hátsó oldalkárpitok megfelelő helyen történő kivágása volt hátra, ami nem bizonyult túl nagy kihívásnak Andris dekopír fűrészének... :)

6 óra 5 percre be is fejeztük az egészet... Max egy óra, mi Andris? :D

Andrisnak megköszöntem a segítséget, és elmentem, mert dolgoznom kellett még este. Nagyon boldog voltam az új övemmel. Ám amikor meló után beültem a kocsiba, és húztam volna magamra az övet, az megakadt. Kicsit visszaengedtem, húznám, megint akadt. Mondom mi van? Megint engedem, megint húzom, jön. Jól van, csak túl gyorsan húzkodtam... :)

Tegnap du. jöttem-mentem a kocsival, csomószor volt, hogy nem tudtam magamat egykönnyen bekötni, mert alig akarta kiengedni magát az övem. Ekkor érett meg bennem az elhatározás, hogy a balos övet is úgy kell majd rögzíteni, mint a jobbosat. Több sem kellett nekem, ma suli után neki is álltam. Leszedtem az oldalkárpitot, lecsavaroztam az eredeti helyéről a racsnit, majd nekiálltam a jobb oldalról begyakorolt módszerrel felrakni ezt is. Hát, ha a jobb oldalra azt írtam, nehéz volt hozzáférni a csavarhoz, akkor itt egyenesen rémálom volt, mert itt még a benzinbeöntőcső is jelen volt, így még kevesebb helyem volt a csavarkulccsal nyulkálni, na meg a kezem sem az a kimondottan nőiesen apró... :D Be is basztam a hüvelykujjamat, pont a hajlat külső felén egy lemezélbe, mikor lecsúszott a kezem a csavarkulcsról... :( Na, végül is sikerült, ez is áll, mint lófasz a hideg vízben, és most már könnyedén ki tudom húzni az övet, amikor csak akarom. És ami jó, hogy ha neadj'Isten borulnék a kocsival, akkor is tart az öv, így teljeskörűen látja el a feladatát.

Úgyhogy happység van. Vagy ahogy errefele mondani szokás: öröm e bódottá :D

Másik nagy örömöm, hogy az autóm nem tudja, mi az a rozsda. Illetve csak hírből. Három pici rozsdapötty van a szélvédő aljánál, de ez minden. Múltkor, mikor a központi zárat szereltük KeMával, az utastér elejét illetve a csomagtartó lemezt volt szerencsém megvizslatni, most az övek kapcsán a hátsó ülés alatti illetve a hátsó oldalkárpitok mögötti részt vettem alaposabban szemügyre. Sehol semmi rozsda. Doblemezek masszívak, mint a beton, gyári tömitőanyag még megvan (tudjátok, az amelyik úgy néz ki, mint a használt rágó) és még mindig puha (!), hátul az oldalkárpitok mögött valami üregvédőre emlékeztető anyagot is találtam a lemezeken, teljesen ép, stabilan álló benzinbeöntőcső, hangszigetelők, egyszóval minden nagyon tipp-topp, és semmi rohadás! És ennek nagyon örülök, meg kellett osszam mindenkivel! :)

Jó régen nem írtam már ide semmit. Ez egyrészt üdvös, hiszen azt jelenti, nincs miről írni, és ahogy a művelt angol mondja: No news is good news. Szidónia jön-megy, zokszó nélkül teszi a dolgát, egy rossz szavam sem lehet rá. Talán el kéne lassan hagyni a nevéből a szeszélyest és a szajhát... :D

Azért, hogy lássátok, nem álltam le a kisautó csinosítgatásával, leírom az utóbbi idők apróságait.

Titan80 kolléga jóvoltából sikerült beszereznem nagyon jutányos áron egy Elegant kormánykapcsolót, a szögletes fajtát. Ilyenre már nagyon régóta fájt a fogam, úgyhogy nagyon örültem neki. Hamar be is szereltem, nagyon tetszik, sokkal jobban néz ki, mint a gyári pilinckák, és ráadásul már nem félek, hogy eltöröm a kapcsolót irányjelzéskor... :D Persze a beszerelés nem ment teljesen szopásmentesen, de erről nem a kocsi tehet, hanem a szerszámaim milyensége; egyszerűen ideje lenne valami rendes szerszámkészletet vásárolni a teszkós cumók helyett... :)

Már egy jó ideje le volt beszélve pocokkal, hogy eladja nekem a BIS tükreit, mivel ő úgyis gyáriasít visszafele, ezért a tükrök sem fognak neki kelleni. Ezt még februárban beszéltük le, azóta vártam, hogy pocok végre hívjon, hogy nosza. Március 10-én volt az örömünnep, amikor pocok hívott, hogy este jön. Zsír! Mivel másnap elutaztam, csak 16-án szereltem fel a tükröket, de azóta is virul a fejem. Már el is felejtettem, milyen jók ezek a tükrök. Hihetetlen faszák.

Tényleg, ha valakinek van valami ötlete, hogyan lehetne a tükrök ellopását megnehezíteni, az ne tartsa magában. Eredetileg arra gondoltam, hogy imbusz fejű csavarokkal rakom fel, de olyan vékony imbuszos csavart, ami bemegy a tükör alátétjébe égen-földön nem kapni. Úgyhogy akinek van valami ötlete, ne habozzon szólni!

Ahogy megjött a jó idő, úgy gondoltam, ideje a kocsit megszabadítani a téli dzsuvától, nekiálltam lemosni. Ahogy mosogatom a kocsit, arra jutottam, hogy nem csak hátul, elöl is szebben néz ki a kocsi, ha a gyári, színes indexbúra van rajta, nem pedig a színtelen. Így jelenleg a kocsin kívülről, ami nem gyári: BIS tükrök és a dísztárcsák, bár azok is FSM-esek. Belülről azért több minden van: Elegant óracsoport, Elegant kormánykapcsoló, Elegant belső tükrö, sportülések, de minden változtatás csak olyan alkatrészekkel történt, amik valamelyik Polski szériában voltak. (Ez alól csak a riasztó-központi zár kombó a kivétel, de azok meg nem látszanak...)

Jelenleg ennyi, hamarosan lesz egy kisebb motorfelújítás, akkor majd arról lesz hosszabb blog, képekkel.

Ma kint voltam Pilisszántón KeManál, hogy beszereljük a riasztót és a központi zárat. 9 körül indultam, kicsit dugó volt, úgyhogy csak 10-re értem ki hozzá. Beálltam a garázsába, és elkezdtünk szerelgetni. Én megmondom őszintén, hogy ha egyedül kell csinálnom, még most is szenvednék, KeMa viszont úgy zsönglőrködött a kábelekkel, mintha ő készítette volna a kábelköteget... :) Igazából a legtöbb macera a dolgok fizikai elhelyezésével és a kábelek elvezetésével volt. Utána már csak össze kellett dugni a csatikat. Ami külön klassz, hogy a központizár-motorokon kívül semmihez sem kellett megfúrni a kasztnit. Ez jó. Ennél többet igazából nincs mit írni az esetről. Kb. 3-ig szereltünk, de hozzá kell tenni, nem szakadtunk bele a melóba, közben dumáltunk, ökörködtünk, miegymás, csak szépen kényelmesen. Most virul a fejem, nagyon happy vagyok tőle. :) Az eszköz igen vicces, gyakorlatilag szellenteni nem lehet a kocsi közelében anélkül, hogy villognának az irányjelzők. De legalább lehet vele villogni a haverok előtt... :)Legközelebb az ablakemelőkkel fogunk foglalkozni.

Kép sajnos nincs, mert a fotóapparátot itthon hagytam. Amúgy sem lett volna mit fotózni, max. csak ahogy görnyedve vezetjük a kábeleket elfele... :)

Tegnap megejtettük a 2010-es év 126-os napi találkozóját. Lurdy parkolóban találkoztunk, majd átgurultunk a Hősök terére fotózkodni, majd a Szentendrei úti Nagyi Palacsintázója volt a célpont. Az útvonal szerintem remekül volt kitalálva, köszönet érte pocoknak. Hál'Istennek jó sokan voltunk, úgyhogy annak rendje és módja szerint elleptük a palacsintázót. Apró poén: néhányan, fotózásból kifolyólag kb. 1 perccel később mentünk be a palacsintázóba, és konstatáltuk, hogy a szinte csak fiúkból álló csapat nem a pultnál, hanem a WC-nél tömörül. :D Hubo azt hitte, nem merek bemenni a nőibe pisilni, mikor az szabadult fel korábban. Tévedett. :D

Miután kellően kipalacsintáztuk magunkat, Karki rejtélyesen elromló és megjavíthatlannak tűnő kocsija felé vettük az irányt, beiktatva egy kis kitérőt a "nyolcba" Gyulusékhoz szerszámért és alkatrészért. Kb. 10 perc hibakeresés után meg is lett a hiba: Karki, biztos, ami biztos alapon, bedőlve a reklámoknak, OMV Alpesi Dízelt tankolt Edinába, "mer' az -50-be is indul!" Visszament reklamálni a kútra, hogy neki nem indul, pedig csak -5 fok van, de nem járt sikerrel, így kénytelen volt benzint IS vásárolni. Ezután a kannát, amiben a benzin volt rákötöttük a karbira, az AC-t meg belevezettük egy másik kannába, és kinyomattuk a kocsiból a benne levő dízel üzemanyagot. Edina végül is életre kelt, bár iszonyú füstöt és kormot tolt ki magából, a mögötte parkoló fehér Opel motorházteteje konkrétan szürke volt, mire elmentünk a tett helyszínéről. Azt hiszem, ma már gondolkodnak a környéken a szmogriadó bevezetésén... :D Sajnos én itt nem videoztam és nem is fotóztam, majd a többiek, akik tették, feltöltik a termést. Remélem, azokon keresztül is átjön majd valami a hangulatból, mi a dermesztő hideg ellenére is fetrengtünk a röhögéstől... :D

Egy szó, mint száz, jó volt a tegnapi banzáj, de úgy tűnik, én értem haza leghamarabb, mert én 23:57-kor léptem be a lakásba... :)

Még több kép itt: http://picasaweb.google.hu/kornispeti/126OsNap2010#

Ahogy a címben is olvasható. Január 23-ára virradóan valami puhapöcsű pöcshuszár trombitának nézte a bal oldali tükrömet és megfújta. Hál'Istennek lecsavarozta, így a lemezt nem hajtogatta el, de azért húzza az édes anyját a #@*/#*@. Egészen biztos, hogy az akció hajnali fél egy után történt, mert akkor jöttem hazafele a kocsmából, akkor ránéztem, akkor még megvolt a tükör. :( Sajnálom nagyon, mert BIS tükör volt, és hogy lehet valaki olyan paraszt, hogy ellop egy 3000 Ft-os alkatrészt. Na mindegy, nem nagyon ragozom tovább, mert nincs mit ragozni rajta. Csak szar volt, és ki akartam írni magamból. :( :( :(

https://www.youtube.com/watch?v=FJwvt6-0OJo

Itt is (utólag is) kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!

Ennek a bejegyzésnek a témája a Jézuska. Illetve, amit hozott. Mert (sok más egyéb között) gondolt ám a kisautóra a fent említett illető. Ennek örömére kaptam hidraulikus emelőt, azaz "krokodilt", aminek nagyon örülök, rég szerettem volna már olyat. Ezenkívül, mivel a gépjármű védelme fontos, kaptam központi zárat is. Ez is nagyon klafa. És mivel az én és utasom kényelme is szem előtt van tartva, hozott nekem a Jézuska elektromos ablakemelőt is. :) Nagyon faja kis kocsi lesz belőle...

Még kaptam egy-két apróságot autós témában, amik közül legjobb a tesómtól kapott, saját kezével készített, "Polski Fan" feliratú kitűző. Plusz még kaptam egy világítós kulcstartót, aminek menő sportkipu formája van (ehh, anyám élettársa... :D) és egy akkutesterrel egybeépített szivargyújtóeloszót. Úgyhogy nem panaszkodhat a kisautó, nem lett róla megfeledkezve így karácsony táján sem...

Remélem, másnak is volt ilyen tartalmas a karácsony!

Sziasztok

Az úgy kezdődött, hogy a 13. kerületben volt dolgom. Kocsival voltam, leparkoltam, és a szemben levő oldalon az autószerelő műhelyből egyszer csak előbukkant szel-mester. Köszöntünk egymásnak, beszélgetni kezdtünk, és megkérdeztem, hogy véletlenül nem vállalnak-e lakatosmunkát? Mondta, hogy ők sajnos nem, kérdezte, mi történt? Elmondtam. Viszont az öccse vállal. Megadta az elérhetőségét, én meg hálás voltam. Ő meg adott nekem egy tanksapkát, mert neki már nem kell. Zárható, két kulcs is van hozzá. Köszönöm. :) Mindez kedden volt.

Nem sokkal később, kb. 2,5 órával a fentiek után fel akartam hívni az illetőt, de nem értem el.

Szerdán megint próbálkoztam, ezúttal sikerrel. Elmeséltem, mi történt, mondtam, szeretnék kimenni, hogy nézzen rá, és mondjon egy árat. Péntek du.-ban egyeztünk meg.

Na, ma ki is mentem, hogy akkor mondjon rá valamit. Nem mondott. Elővett valami pajszerre hajazó dolgot, és körülbelül 3 perc alatt kinyomta a lemezt. Festék nem pattant le. Nem mondom, hogy soha senki nem fogja tudni megmondani, hogy ott nem volt sérült a lemez, de ha nem tudod, mit keress, nem veszed észre. Úgyhogy elégedett vagyok.

Ja, és a legszebb az egész történetben. Szél József úr egy fillért sem volt hajlandó elfogadni. Azt mondta, a bátyja is Kispolskis, Ő is azon nőtt fel, ez neki a múlt, meg nem is volt nagy munka, nem fogad el semmit. Én még próbálkoztam egy kicsit valami pénzt adni neki, de hajthatatlan volt. Ezúton is nagyon szépen köszönöm neki! Úgy látszik vannak még rendes, kedves, aranyos emberek, akikben még él a felebaráti szeretet... :)

Képek lesznek a hétvégén. :)

UPDATE: Kicsit megkésve, de itt vannak a képek:

Szomorú bejegyzés ez a mai. Úgy volt, hogy hatra dolgoznom kell menni (egy színházban dolgozom esténként) ezért negyed hatkor elindultam itthonról. A Váci úton láttam, hogy dugó van, ezért a Népfürdő utca felé akartam kerülni. Ott is dugó volt. Ahogy álltam a dugóban egy piros lámpánál előttem egyszer csak egy Fordos megindult hátrafele. Méghozzá jó lendületesen. Rádudáltam, de sajnos már csak a homlokfalamnál állt meg... Nekem jött. Be is horpasztotta a homlofkalamat. :'( :'( Hogy hogyan csinálta, azt nem tudom, mert a lökhárító nem tört el, a ködlámpa egyenesen állt továbbra is, de a homlokfal, pont a ködlámpa mögött behorpadt. Nem vészes, egyértelműen javítható, de attól még szar. Nagyon szar. Az érzés, hogy babusgatom a kocsit, vigyázok rá, csinosítgatom, óvom még a rossz szavaktól is, erre valaki nem figyel oda, Hűbele Balázs módjára tolat és összetöri... Mondjuk rendes volt a srác, azonnal elismerte, hogy ő a hibás, nem kukacoskodott, kezembe adott húszezer forintot, remélem, elég lesz a javításra.

Sajnos ez is hozzátartozik a kisautó életéhez. Persze, tudtam, amikor megvettem, hogy bármikor bárki összetörheti, azt is tudtam, hogy pestiként erre még nagyobb az esélyem, mint egy vidéken élőnek, pont az ilyen dugók miatt. De ettől még rossz... :(

És csak, hogy kikerekedjen a történet, elköszöntem a sráctól, elindultam, hogy azért ha késve is, de beérjek melóba, és még nem tettem meg egy kilométert sem, mikor csöngött a telefonom: ne gyere, mert elmarad a mai előadás... Azt hittem, felrobbanok dühömben...!

A mai napom jelentős részét Hollonál töltöttem. Reggel kilenckor már nála voltam. Ehhez az apropót az elszaródott sportülésem szolgáltatta, amiről a fórumon is írtam. Azok kedvéért, akik nem olvasták, röviden: rajta aludtam egy ágyhiányos házibuliban, ezért teljesen hátradöntöttem. Ezek után már nem tudtam ismét függőlegesbe állítani az üléstámlát. Na, tanácsokat követve felkerestem Hollot, aki vállalta, hogy segít a dolog megoldásában. Mai napra beszéltünk meg találkozót nála, reggel kilencre. Ott is voltam, Hollo nagyon szívélyesen fogadott. Hamar nekiálltunk az ülés rendberakásának. Ehez Hollo segítséget hívott Samu és kisöccse segítségében. Így négyesben kezdtük el veszettül püfölni az ülést, ami első körön nem hozta meg a várt eredményt. Sajnos. Így aztán Hollo Samuékat odébb rakta, és előhozta a hegesztőjét. Egy darabig nézegette, forgatgatta az ülést, maj azt mondta, "itt és itt hegesztünk". És így is lett, aminek következtében már sokkal jobb lett a helyzet, mint volt. Ezután megint Samuék segítségét vettük igénybe és még néhny ütés után sikerült is helyrepofozni (szó szerint) az ülést.

Ekkor kb. negyed 11 volt, így rengeteg időnk volt még. Ezért megkérem Hollot, hogy segítsen a szivargyújtóproblémám megoldásában, hogy a szivargyújtóban ne csak akkor legyen áram, ha a fényszórók nem világítanak. Segített, és működik is a szivargyújtó, ahogy kell neki... :) És én ennek nagyon örültem.

Viszont még mindig rengeteg időnk volt, így elkezdtünk beszélgetni, és szóba került a pocok által készített relé, ami rejtélyes módon kikapcsolt lámpával is leszívta az akksit. Hollo kicsit megnézegette, mi is van ezzel a relével, és rájött, rosszul van (azaz volt) bekötve. Átkötötte, és azt mondta, most már nem fogja leszívni az akkumat. Remélem, igaza lesz...

Tovább beszélgettünk, és közben eszembe jutott, hogy az ablakmosó-fúvókám beálításával nem vagyok elégedett, ezért állítottam rajta, és amikor kipróbáltam, Hollo észrevette, hogy nincs szagatott ablaktörlőm. Mondta, ez így nem állapot, ad nekem egy potit. Úgyhogy megint szétszedtük a csomagtartót, leszereltük az ablaktörlőmotort, kiszedtük a régi potit, betettük az újat, ablaktörlőmotor vissza, próba, semmi. Na, mi a fasz!? Az új poti is szar... Király, ablaktörlőmotor ismét le, poti ki, harmadik poti beköt, PRÓBA, jó, öröm e bódottá, poti rögzít, ablaktörlőmotor helyére, mindenki örül. Mivel a műszerfalkárpit a bal ajtónál le volt szedve a poti miatt, láttam, hogy a szabályzógombtól balra van egy nagy nyílás a műszerfallemezen, ami nincs eltömítve. Na, mondom, innen ne jöjjön már a hideg, szigszalaggal szépen elfedtem.

Na, kb. ekkor volt, hogy Hollo észrevette, hogy a fékmunkahenger fölül hiányzik a takaróműanyag a csomagtartómból, ezért felajnlott egyet. Feltúrta a fél garázst, de sajnos nem találta meg.

Így tovább beszélgettünk, nézegettük az Ő kocsiját, amikor a felesége megjelent a garázsban, hogy kész az ebéd, menjünk. Na, ezen egy kicsit meglepődtem, mert nem számítottam még ebédre is, de nagyon jól esett a meghívás, és igazán finom volt az étel is, ezúton is köszönöm a szíves vendéglátást!

Ebéd után még egy kicsit beszélgettünk, aminek az eredménye egy hátsó 650 E embléma lett, amit már rég szerettem volna beszerezni, mivel a helyén egy előre való Polski Fiat embléma volt... :) Ezenkívül kaptam egy csomagtérzár takaró műanyagot, aminek a keresése közben megtalálta Hollo a fékmunkahenger-takaróműanyagot is. Most már ilyenjeim is vannak. Köszönöm, Hollo!

Ezután már tényleg indultam, mivel Holloéknek is volt dolguk, meg az idő is eléggé hűlt, no meg nem is akartam volna sötétben jönni haza. Még Vecsés utolsó kútjánál tankoltam egy kicsit, majd az M0-M3-Újpest vonalon hazajöttem. Tartalmas nap volt, örülök, hogy megejtettük ezt Holloval, és minden nagyobb és kisebb volumenű javításért hálás vagyok Hollo bácsinak!

Ezt a képet meg csak úgy, mert szép és őszi... :)

Nos, kicsit megkésve ugyan, de én is beszámolok az idei őszi találkozóról. Előre szeretném leszögezni, nagyon jó volt!

Habár pénteken de. 10.00-ra volt meghirdetve a találkozó Kaposváron, azt egyből tudtam, hogy nem fogok addigra odaérni, sajnos fél háromig egyetemen voltam. Csak ez után tudtam indulni, persze pénteken a városban fél 3-3 magasságában iszonyatos dugó van. Egy óra volt, mire kiértem a 7-es útra. Igen, a régi hetesre, mert nem akartam felmenni a pályára. Nem akartam érte fizetni, hogy kilencvennel menjek. Egyébként is sokkal jobban szeretem az országutat, mert változatosabb, és a változatosság, mint tudjuk, gyönyörködtet. Na szóval, mivel egy órába telt, mire elértem a hetest, kb. 8-kor tudtam hívni FanTomee-t, hogy pontosan akkor hova is tájoljam a GPS rendszert. Mondta, írjam be, hogy Szenna, és azon belül majd ő integet, hogy hova álljak. OK. Nos, egészen Kaposvárig minden rendben is volt, kellemes, eseménytelen út volt, 192 km. minden gáz nélkül. Nade a Kaposvár-Szenna közti 12 km-es szakaszon olyan halálfélelmem volt, hogy az minden eddigi kilométerre elég volt... Ilyen szar utat még nem láttam, pedig Pesten azért vannak cifra dolgok. Végül ezen is túl voltam, juhhé! Megleltem a szállást, találkoztam a többiekkel, jól elkezdtünk inni, meg enni Laceeee-féle mazsolát (nem, meggy nem volt...) és jól berúgtunk. Emlékszem, este még Julival és (talán) Áronnal beszélgettünk, hogy miről, már nem tudom, de az biztos, hogy nagyon nehezen formálódtak a szavak... És az a rohadt fejfájás másnap reggel...

Szombaton kimentünk a szemben levő skanzenba, ahol KG remekül elszórakoztatta a társaságot, majd átvonultunk ebédelni, és megnézni egy kisebb Szász Endre kiállítást Várdán. Ezután begurultunk Kaposvárra, ahol gyorsan Tescoztunk egyet, majd visszavonultunk Szennába. Itt a Tesco-beli finomságok és a rendelt pizza elfogyasztása volt a program, miközben kezdetben korábbi talik videóit, majd YouTube slágereket vetítettünk. Ezen az estén kevésbé rúgtam be, gondoltam rá, hogy másnap még vár rám kb. 210 km. Bár a keményebbek még betámadták este egy bulira Kaposvárt, érkezésüket hallottuk. Egy kedves Sün diszkréten jelezte, hogy megérkezett a buliból, valami olyasmit kiáltva, hogy "Ébresztő, bazmeg, minek alszotok!?" Legalábbis ezt értettem félálomban, miközben az ajtócsapkodást próbáltam kiszűrni a szavak közül... :D Mindenesetre jó buli lehetett, bár fent nevezett közalkalmazottnak másnap reggel több okból is fájt a feje, mivel nem csak az alkohollal, de egy biztonsági őrrel is összetűzésbe került. (Állítólag)

Vasárnap reggel közös fotózkodás után együtt indultunk Kaposvárra, ahol körbesétáltunk a városban, FanTomee megmutatta, hova nem engedtek be minket a városvezetés kedves munkatársai, majd közösen kajáltunk egyet a pláza étkezdéjében. Végül elköszönve a maradóktól / más irányba tartóktól elindult a hollo, Dömi, Sün, Bóbita-Earny, KG-Réka, Gyula-Losi, slayer_csabi, KeMa-Juli és Pety@ konvoj Székesfehérvár-Budapest irányba. Hazafelé gyakorlatilag eseménytelen volt az út, csak slayer_csabinak kellett a gyújtásával valamit csinálni. Kényelmes tempóban, indokolatlanul ám mégis kellemesen sok megállóval este 8-kor értem haza, 495,2 km-el többel az órámban.

Ezúton is köszönöm FanTomee-nak a szervezést, nagyon jó kis hétvége volt, és mindenkinek örülök, aki ott volt, és emelte a hangulatot!

Képek itt: http://picasaweb.google.hu/kornispeti/Club126OsziTalalkozo2009OktKaposvarSzenna#

https://www.youtube.com/watch?v=1dDVc3-qQtk

A város szélében van egy picsányi autóm, tiszta, mint a babasegge, nem szennyez az lófaszt se. Ez a kúrva elöljáróság mégis olyan szabályt baszott ki rám, hogy nem mehetek be a belvárosba. Hiába is mutatom be az anyám picsáját, akkor sem mehetek be a városba. Hiába is fizetem a költségeket egész évre, nem használhatom a kocsim. Az igaz, hogy van két tényező, húsz éves a kocsim, és sárga a matrica, de ez még nem jogosítja fel a mélyen tisztelt Törvényhozást arra, hogy megszivasson olyannyira, mint a kispolákot télen. Ezért kérdeztem a Magyar Autóklubot, hogy mi a faszt tehetnék, de annyi választ sem kaptam, mint egy hangy fasza. Így aztán úgy döntöttem, kijátszom azt a kúrva elöljáróságot...

Szemfüles fórumozók még emlékezhetnek, mennyire kiakadtam, mikor előszöt felmerült a téma a fórumon, hogy a téli hónapokban ki akarják tiltani a belvárosból a sárga matricás kocsikat. Iszonyú mérges voltam, nem csak azért mert személyesen érint, hanem, mert gyakorlatilag, a mai hatályos szebályok szerint, esélyem sincs zöld matricát kapni a pókra, még ha tótágast állok, akkor sem. Zavart, hogy nem tehetek semmit, és ha már egész évre fizetek teljesítményadót, zöldkártyát és műszakit, ne csak fél évig használhassam már a kocsit. Arról nem is beszélve, hogy alkotmányjogászok is azt mondják, hogy ez a rendelet alkotmányellenes.

Ezért aztán nagyon megörültem, mikor kiderült, az inkriminált területen belül lakókra nem fog vonatkozni a tiltás. Nosza, hajrá, döntés született bejelentkezem a nagyanyámhoz, 13. kerület, Jászai Mari tér, belváros legszive...

Elmentem a XIII. ker. Okmányirodába, csináltattam új lakcímkártyát. Gondoltam, azonnal kérek is időpontot a forgalmi átírásához is. Ja, hogy átírni már nem lehet, csak újat csináltatni, 6000 Ft-ért. Jól van, mondom, ennyit nekem megér, hogy bemehessek a belvárosba, kértem időpontot. Kaptam. Adott időpont elérkeztekor megjelentem az Okmányirodában, ahol közölték, hogy ezt a csekket akkor legyek szíves befizetni. Nosza, átmegyek szemben a postára, sor kb. Érdig ért. Bálltam a végére, laza 35 perc után sorra is kerültem. Éljen! Megyek vissza, kapom az új forgalmit, siker. Ezután haza jöttem, bekapcsolom a gépet, megyek a Club 126 fórumára, mit olvasok? Ebben az évben ezt mégsem fogják bevezetni... Na fasza! Örültem a dolognak...

Mindegy, ha már így alakult, legyen parkolási engedélyem a 13. ker.-be, legalább ingyen parkolhassak ott. Ehhez persze kellett egy igazolás, hogy nincs a kocsival kapcsolatos adóhátralékom. Ezt a IV. kerületi Önkormányzat Adóigazgatási Osztályáról lehet beszerezni. (Eddig ez volt a hivatalos lakcímem.) Bemegyek, mondom az ügyintézőnek, mi az óhaj. Ó, kérem, semmi akadálya, itt ez a csekk, tessék befizetni 2000 forintot. Cuki! Lemegyek a földszintre, megyek az Önk. Okmányiroda pénztárához, mutatom, mit szeretnék. "Ezt itt nem lehet befizetni, mert ez Önkormányzati csekk, és itt csak Okmányiroda által kibocsátottat lehet." Hmm, elmentek ti mind a faszomba... Gangolok át a postára, ahol is bizonyságot nyert a dolog: ebben az országban senki nem dolgozik. 11 órakor 10 ablakból kettő volt nyitva, viszont mindegyiknél álltak vagy 20-an. Se a postások nem dolgoztak, se azok, akik sorban álltak... Fincsi. Jobb híján beálltam a legrövidebbe, ott csak 16-an álltak előttem. 46 perc sorban állás után én következtem. Csekk befizet, rohanás vissza Önkormányzathoz. Megkaptam a papírt, nincs adóhátralékom, boldog vagyok.

Ma elmentem a XIII. kerületbe, a Hegedűs Gyula utcába, a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. irodájába. 12:04-kor ott voltam. Itt ért a következő fincsi kis meglepi: 12:00-12:30 ebédidő... Najó, akkor nem kockáztatom, hogy lehet-e kártyával fizetni (később kiderült, lehetett volna), elmentem addig pénzt felvenni. Visszamentem az iroda elé, ott álltam az esőben, vártam, hogy kinyisson. 12:37-kor ez meg is történt. Nagyon jó. Előadom a panaszt, mondja a hölgy, semmi akadálya, kérem, tessék befizetni 1980 Ft-ot. Ó, hogyne, boldogan! Befizettem. Megkaptam a matricát. Most már nem csak bemehetek a belvárosba, hanem parkolhatok is ott. Klassz... Legalább túljártam annak a kúrva elöljáróságnak az eszén, igaz, ez 9980 Ft-omba került... :D

Ma kistali volt. Váci úti Tesco parkolóban volt a találkozó, és mivel elég szép számban jelentünk meg, és kellett némileg várakozni egymásra, hát közben beszélgettünk, már itt elkezdődött a klubélet. Ott voltak, KG-ék, OGY-ék, Steveee914, Geri, BAZ-ék, Becii-ék, Soma, Csajos, Lajoska, Tibee, Grosso és Marczin Robiék, akik valószínűleg kiérdemelték a legtávolabbról jött résztvevő címet. (Lehet, hogy Becii messzebb lakik, nemtudom, hogy Zalaegerszeg vagy Miskolc van-e messzebb, de mivel Becii nem kocsival jött, Robiék meg igen, így Becii-ék nem számítanak ilyen szempontból.)

Itt közben Geri 93-al boltoltam egy váltógombot, mivel nekem az újfajta, hosszúkás volt és nem tetszett, neki meg a régi, golyó alakú és neki az nem tetszett, cseréltünk, úgyhogy most nagyon boldog vagyok, mert amióta megvettem a kocsit, ilyen váltógombot szerettem volna... :)

Végül, mire már épp kezdtünk kifogyni a beszédtémából, befutott Hollo is, úgyhogy elindulhattunk. Szentendre (itt csatlakoztak madibo-ék is), Pilisszentlászló, Visegrád volt az útirány. Visegrádon megálltunk várat nézni (aki akart) vagy parkolóban csevegni, poénkodni, egymásautóját nézni (aki akart). Én utóbbiak közé tartoztam, mivel a várat már rengetegszer láttam, nem volt kedvem ezervalamennyi pénzért mégegyszer megnézni... Úgyhogy néhányan lentmaradtunk a parkolóban és dumáltunk, ettünk, nézegettük egymás kocsiját, Lajoskának elborult az arca, amikor meglátta az indításgátlómat, úgyhogy jól éreztük magunkat.

Nem sokkal később a Várba felmenők is visszajöttek, úgyhogy megnézegethettük alaposan OGY kocsiját is. Íme:

Ki találja meg Gyulát a képen?

Sajnos nekem ezután el kellett mennem, mert este dolgoztam, de a többiek még (ha tartották a programot), akkor kompoztak egyet, majd a végállomás Nagymaros volt. Remélem, miután elmentem sem ült le nagyon a buli... ;)

Pénteken Geri 93-al és Hüll Attilával elmentük bontózni. Azaz csak mentünk volna, mert mint kiderült, hiába autóztunk ki a 17. kerületbe, a Paulovics nevű bontó nem foglalkozik Polski Fiattal, csak sima Fiattal. Ez van, de legalább autóztunk egy jót. Ja és Attila adott nekem olyan fényes ragasztószalagot, amit a lámpába ragasztva megnő annak fényereje. Kipróbáltam, tényleg hat... :D Most már nappal is lehet látni a helyzetjelzőmet és a féklámpámat is. :) Gerit még kivittem Szentendrére, majd hazaindultam, szerencsésen haza is értem 2,5 perccel a vihar ideérte előtt. Egész úton kb. ennyivel mentem előtte, úgyhogy mázlim volt... :)

KeMa még a nyár elején ígért nekem "immobilisert" a gépsárkányba. Az eszköz már a nyári tali idején elkészült, de beépítésre csak a mai napon került. Na de mit is kell elképzelni? Retro autóba retro megoldás! Sorosport! Egy sorosport van sorbaiktatva a megszakítóval, és az áram csak akkor tud rajta keresztülmenni, ha be van dugva a sorosportegyik felébe a sorosport másik fele. Anélkül nem megy. A dolog egy elég egyszerű szerkezet, és jó esélyem van rá, hogy inkább csak az én megnyugtatásomat szolgálja, de végül is poénnak sam utolsó. :) A dolog beszerelése nem tartott tovább kb 25 percnél, az eszköz elkészítése (mert, ami a nyári talira elkészült de nem került beépítésre, az elveszett :D ) sem volt több kb. 40 percnél dumálással, fúrófejköszörüléssel és azzal együtt, hogy KeMa műhelyében mindent megemeltem és megkérdeztem: "Ez mi?" KeMa készségesen válaszolt minden kérdésemre, és mikor figyelmeztettem, jó eséllyel mindent meg fogok tapizni, és megkérdezni, hogy az micsoda, azt válaszolta, "Amíg engem nem fogdosol, addig nyugodtan!" :D Jó volt vele találkozni, és örülök, hogy beépítettük ezt a dolgot, jópofa... Ja, és íme néhány kép, de a biztonságtechnika érdekében, nehogy valaki készítsen egy ellendarabot a kocsimban levő porthoz és elvigye, kénytelen voltam lebutítani a képeket... :) (Igazából mobillal készültek, csak ez olyan snasszul hangzik... :) Egyébként azt mondta régebben még a rajztanárom, hogy ha a hibát eltüntetni nem tudom, akkor mondjam azt, hogy koncepcionális, és szándékosan van úgy!)

Este még átjött pocok egy strobival, ránéztünk a gyújtásra, kb. olyan 12 fokon volt. Állítottunk rajta és pocok, a tőle megszokott maximalizmussal, hozhangolta a karburátort is. Köszönet neki érte!

Augusztus utolsó vasárnapján Geri 93 meghívott néhányunkat magukhoz egy kis minitalálkozóra. Ott volt KeMa, Juli, KG, Réka, OGY, Losi, természetesen Geri és én. Nagyon jól éreztük magunkat. A napot jelentős kocsimosással kezdtük, melynek keretében lemostuk Geri polskiját, Geri trabiját (itt kicsit féltünk, hogy a kosz lemosásával a kocsi szét talál majd esni...) és az én polskimat. (Ez utóbbit kár volt, mert éjszaka telefosta egy griffmadár...) Gondoltuk, ha már szépítünk, szépítsünk alaposan, Geri mondta, van rozsdagátlója meg javítófestéke, a jobb első sárvédőelememet javítsuk ki. Nosza. Úgyhogy fogtam a csiszolót, visszacsiszoltam fémig azt a kis rozsdát, ami ott volt, rozsdagátló, száradás, csiszolás, javítófesték, száradás, javítófesték, öröm és bódóttá... :)

Ezek után Geri anyukájánák csodálatos főztjét kóstolhattuk meg, egy nagyon finom bográcsgulyással lettünk megörvendeztetve. Ezúton is üzenem Neki, hogy isteni finom volt! Majd fogtuk magunkat és nekiálltunk a Trabi-t életrekelteni. Geri polskijából kiszedtük az akksit, és áttettük a Trabiba, mondván, ha lámpát nem kapcsolunk, meg semmi fogyasztót, akkor nem lesz gond, az önindítót úgyis csak tövid ideig működtetjük. Nosza, kiderült, hogy a kocsi át van alakítva 6-ról 12 V-osra... Remek. Persze indítókulcs az nem volt hozzá, úgyhogy valahogy meg kellett terhelni a rendszert, KeMa gyújtáskapcsolót kikapta, fogja, terhelgeti, önindító csak nem forog. Na gyorsan kiszedte az önindítót, nézi, bütyköli, hibalista: behúzótekercs nem húz be... önindító egyik tekercse zárlatos, nem tud eléggé tekerni. Na jó, akkor betoljuk! Tegyük be a tankot! Őőő, vagyis inkább ne, szét van rohadva! Mi legyen? Hekkeljünk egy ideigeleneset ásványvizes palackból! Meglett! készítettünk keveréket, be a palackba, remek! Öntöttünk némi benyát a hengerekbe is, hogy a sokévi állás után könnyebben röfenjen... Tolásra persze meg sem nyikkant... Ok, akkor húzzuk a Justy-val... KeMa a Trabiban, aminek nem volt féke, csak kéziféke, hogy ha nekimegy a Justynak, akkor legalább ő törje össze, én a Justyban... Nálam nem volt jogsi és vontattam egy Trabit úgy, hogy azon nem volt se műszaki se fék és ráadásul ketten ültek benne... LOL Kétszer körbehúztuk a városon, semmi. Harmadik kör elején beröffent, és ami benzin a hengerekben volt, elégett és addig működött is, de a házi tankunkból valahogy nem akart folyni a lé, úgyhogy hamar le is állt a kocsi... De legalább egy kicsit ment... :) Volt nagy örömködés, KeMa legközelebbre hoz rendesen tankot... :)

Íme az áldozatunk:

Közben megérkeztek KG-ék is, ők a fehér Ladával. (Ebben igaza van Gerinek, hogy ez a kocsi tényleg "Egy ilyen nekem is kell" kategória...) KG hozott nekem Bis tükröt, ami gyorsan fel is került, nagy klasszcsi... Köszcsi KGcsi... :) Valamint hozott krómfeszítót, amit gondolta, gyorsan be is tesz, hajrá... A krómfeszítőt KG rakta a helyére, Réka, Geri, Geri haverja Geri és én meg az üvegek ismételt helyreillesztésében segítettünk.

Közben megérkezett OGY és Losi, így ismételten asztalhoz ültünk. Míg az "újoncok" a bográcsgulyást ették, mi többiek a kemencében zöldségágyon sült csirkéből ettünk, ami szintén nagyon finom volt! Azután dumálgattunk, poénkodtunk, majd jött az ötlet, hogy Geri megforgatja a polskit. Ezen felbuzdulva Geri haverja Geri is nekiállt forgatni. Majd KG következett, természetesen Geri kocsijával. Én azonnal bepattantam mellé jobb1-re utasnak. Élményautózás rulez... :) Ezután a kör után valami vacakolás volt, kiderült gyújtáshiba, nosza állítsuk be, de előbb még KG durrant egyet. Konkrétan szétdurrantotta a dobot... :

:D

Ettől olyan hangja lett a kocsinak, hogy a Michael sportdob mellette lófaszt nemér... Geri már fogalmazza is a hirdetést: "Tuningerek figyelem!..." :D Ezután kicsit még játszottunk a kipuval, mert olyan jó kis hangja van, aztán lementünk a Dunapartra, ahol gyertyausztatás volt éppen, így csodás látványban volt részünk.

Ezek után hosszú, szívettépő búcsú következett, majd mindenki nehéz szívvel, kisírt szemmel elindult haza...

Sziasztok!
Mivel jelenleg nagyon úgy fest, a garázsblogra nem fogok egyhamar regisztrálni, itt kezdem a blogot, mely a kiskocsiról szól. Ha valaha mégis tudok majd regisztrálni a garázsblogra, majd akkor meglátjuk, mi lesz... :)

Ebben a bejegyzésben megpróbálom a kocsival kapcsolatos eddigi összes eseményt leírni, kronológiai sorrendben.

Tehát az elejétől:

2008 májusában megszereztem a jogsit. Rögtön elkezdtem kattogni rajta, hogy nekem márpedig kell egy kocsi. Két típus jött szóba, melyek mind anyagi lehetőségeim, mind a típus iránti régi, megmagyarázhatatlan szeretetemben gyökereztek. Az egyik a Skoda 105/120 volt, a másik a Polski Fiat 126-os. Mivel állandó munkám nem volt, alkalmi is csak nagyon alkalmi jelleggel, az anyagiak hatására, mivel más érv egyáltalán nem volt, a két típus közt nem tudtam más alapján dönteni, a Kisfityó mellett döntöttem. Elkezdtem bújni a hirdetéseket, és ráakadtam egy gyönyörű állapotú, '86-os, sárga, 70ezret futott Polskira, potom 50ezer forintért. Azonnal fel is hívtam a tulajt, hogy érdekel a kocsi, vasárnap mennék megnézni. (Ez kedden volt) Mondta, rendben. Szombaton még felhívtam, hogy akkor minden rendben van-e a másnapi találkával, mire is közölte velem, hogy már eladták. Nagyon elkeseredtem, hazaérve rögtön a hasznaltauto.hu-n kerestem vigaszt. Egyik autó sem keltette fel az érdeklődésem, úgyhogy a fénykép nélküli hirdetések vizére eveztem. Itt találtam egy kocsit kb. 90.000 km-rel, ködlámpával, rádiós magnóval, VII. kerületben, 50 ezer forintért. Felhívtam a nőt, kiderült, a kocsi színe is, piros, bár kicsit fakó. Mindegy, másnap elmentem megnézni. Tetszett, mert egyben volt, nem rohadt, mindene korrekt állapotban volt. Mondtuk, akkor kipróbálnánk. Jaaa, hát akku az nem volt benne. Megbeszéltük, hogy szerdára szerez akksit, menjünk vissza. Eljött a szerda, barátnőmmel és apámmal felszerelkezve (a szerződéshez kellenek a tanúk... :D ) elindultam a kocsit kipróbálni. Minden rendben volt, írjunk papírt! Jaaa, még nincs eredetvizsga. OK, eladó elviszi a kocsit eredetvizsgára, a lakásomtól két villamosmegállónyira levő műhelybe, én meg aznap odamegyek a pénzzel, és ott átvesszük. Szerződést megírtuk, dátumot üresen hagytuk, így már tanúk sem kellettek az átvételhez. Még azon a héten pénteken megvolt a kocsi átadása. Ez 2008 október 3-án történt. Akkor így nézett ki a kocsi:

Bár matt volt a festése, a jobb tükröt nem lehetett állítani, az utasülés bele volt szorulva a sínbe, nem gyári felnik voltak rajta, eszelősen el volt állítódva a futómű és végig jobbra húzott, a gyújtás valahol 14 fok környékén lehetett, a váltó kidobta az 1-et és a Rükit, a 3-ast csak akkor vette, ha kedve volt hozzá, büszke voltam rá, mert az ENYÉM volt. Tudtam, hogy lesz vele dolog, de nem bántam. Gyorsan felvettem a kapcsolatot OGY-vel, és beléptem a klubba.

Másnap elvittem a szerelőhöz, hogy gyújtást, alapjáratot állítsa be, olajat, váltóolajat cserélje, bal első kerékcsapágyat cserélje, mert búgott, mint állat. A szerelőt apám 15 éve ismeri, minden kocsiját oda horja, ennek ellenére úgy kúrt át, ahogy tudott. 30ezret fizettem a semmiért! Mindegy, megtanultam.

Nem sokkal később megismerkedtem pocokkal. Átjött, szemrevételezte a kicsit, és megcsinálta a szerelő által kihagyott dolgokat. Gyújtás, alapjárat, ékszíj, karbin állítócsavart kicserélte, apróságok. Közben én is nekiálltam, aminek tudtam. A külső tükröket lecseréltem, így mindkét oldalon tudtam a tükröt állítani. A napon olvadt műszerfalborítást kicseréltem. Akkori barátnőm apjától szereztem egy polírozógépet, felpolíroztam a kocsit. Hiányzó első emblémát pótoltam. És alaposan kitakarítottam a kocsit kívül-belül. Ilyen lett a gép november közepére:

Kellett is a jó állapot, mert novemberben egész Komárno-ig (igen, Szlovákiába) mentem vele és a családdal. Hiba nélkül vette az akadályt. Én kicsit ugyan féltem, mikor Komáromban egy hegyen egyszer csak nem volt takarítva az út, nekem nyári gumim volt és kb. fél éves rutinom, ebből másfél hónap csupán a polákkal... Hál'Istennek a kislány vigyázott rám és nagymamámra.

Ezután viszont rakoncátlankodni kezdett. Télen, hidegben, nyirkos, csapadékos környezetben nem akart indulni. Mintha le lett volna merülve az akksi. Pedig nem volt, de akkor is csak tolásra/bikázásra volt hajlandó indulni. Eleinte önindítóra gondoltunk KeMa-val, de kiderült az remek állapotban van. Ma már tudni vélem, hogy a 230 A indítóáramú felújított, újratöltött gondozásmentes akksi, amit még az eladó verbuvált valahonnan nem bírta a strapát... Azóta természetesen cserélve lett. Természetesen egész télen boldogított a fenti hibával a kicsike, természetesen totál kiszámíthatatlanul, a legváratlanabb helyeken és időkben csinálta ezt velem. Innen van a neve is...

Sajnos még novemberben a 10-es úton Pilisszentiván határában utolért egy Mondeo. :( Életem első koccanása, teljesen egyedül vagyok, egy hónapja vettem életem első kocsiját, el lehet képzelni az érzést. Hál'Istennek csak a jobb hátsó lökhárítótartóbak lapult ki. Viszont a kolléga a Bonuszait féltve nem akart papírozni. Bemondtam, hogy 50ezer a kár. Kifizette... :)

Aztán eljött a december, és a Club126 közgyűléssel egybekötött találkozója, ami számomra az első tali volt. Nagyon élveztem. Végre nem csak nicknevekkel voltam körülvéve, hanem arcokkal is. Igaz ezek párosítása némileg nehézkesen ment... :)

Közben tovább bővült az extrák köre. Kapott párátlanító ventit, és belülre ELEGANT visszapillantókat november végén. Decemberben elkészültek az egyedileg varrott üléshuzataim, amiket apu barátnője varrt Szidikébe.

Jött a 126-os nap. Leírhatatlan élmény volt az éjszakában autózni a márkatársakkal. Egyszerűen király volt, többet nem is lehet mondani róla.

Karácsonyra kaptam MP3-as autórádiót, ami januárban beépítésre is került. Nem sokkal később már fehér első és hátsó búrákkal virított a kisautó.

Aztán rájöttem, hogy azzal, hogy van egy kocsim, megnyílt előttem a világ. Akkori barátnőmmel bejártuk egész Pest megyét. Szentendre, Budapest keresztbe-kasul, meg amire már nem is emlékszem. Arra viszont emlékszem, hogy a januári vizsgaidőszakban egy napon fogtam magam, feldobtam a tetőcsomagtartót, arra a sílécet és go Visegrád, tükörre kopott nyárigumikkal... Gond nélkül odaértem, síeltem, majd este ugyanez haza. Remek volt. És a legjobb volt az egészben, hogy a SAJÁT AUTÓMMAL mentem.

Majd márciusban egy remek alkalmi vétel során hozzájutottam egy garnitúra gyári 12"-os keréktárcsának, melyek külön szépsége, hogy FIAT feliratosak. Mindezt 3000 Ft-ért. Vettem rá négy új Debica Passiot, szereléssel együtt 40ezer. Plusz beállíttattam a futót végre, 4500. Gyorsan ki is adtam közel 50ezer Ft-ot, úgyhogy leálltam a szépítgetéssel egy darabig. De legalább jól nézett ki a kocsi:

Áprilisban OT Expo-s kistali Pesten. Ennek két hozománya volt számomra. 1) alig fél évnyi klubtagság után olyan eseménynek lehettem tanúja, amire mások két éve várnak: KG első útja a 900-as polskival. 2) jött az ihlet, nekem márpedig sportülés kell. Hát ezzel a dologgal májusig vártam, amikor is nem bírtam magammal és megvettem a KG-OGY páros által kínált piros-fekete sportsámlikat potom 17ezer pénzért... (most, hogy ezt a rengeteg kiadást egy bejegyzésbe leírom, honnan a faszomból volt nekem ennyi pénzem!?) Szuperül mutatnak a kocsiban, nem beszélve arról, milyen kényelmesek... :)

Sajnos üröm az örömben, hogy az első utam, melyre a vadiúj, kényelmes üléseimmel mentem egy kerékbilinccsel végződött, mert egy kerékszélességnyit, (8 cm-t) átlógtam a járdán lévő felfestésen, hogy ne vigyék el a kocsim bal oldalát. Azóta persze tudom, hogy a Terézvárosi Önk. és a Centrum parkolósok össze-vissza korrumpálták egymást, hogy minnél több kerékbilincs kerüljön a kocsikra. Mert az mindkettejüknek jó. Szarjanak körfűrészt!

Ezután következő jelentősebb közös eseményünk a június 1-jei visegrádi kistali volt. Itt nagyon jól éreztem magam, habár volt egy kis kalandom. Visegrádi szerpentinen felfelé az emelővel letesteltem az akksit. De olyan sziszifuszi módon, hogy elsőre észre sem vettem. Egy corsás srác felvontatott a hegytetőre, majd a többiek segítségével kiszúrtuk a hibát. Bár bikázásra indult a kocsi, ezt a kalandot már köszönte meg az akksi, itt elváltak útjaink, átadta helyét egy Exide-nak. Ettől függetlenül remekül szórakoztam a talin, még BAZ garázsában is, ahol szimultán szereltük Bécii nyikorgó jobb hátsó valamijét és teljesen eltűnt szelepfedéltömítését, valamint KG kormányművét. Eközben a jelen levő lányok poénjaival és időnként egy-egy cigivel múlattuk az időt... :)

Ezután jött a nyári tali Agárdon. Erről már plenty of beszámoló van, úgyhogy csak röviden: kiráááály volt. Sajnos nagyon fáradtan indultam, mert előtte két hétig egy gyerektáborban dolgoztam, aznap pénteken jöttem haza. Ebből kifolyólag a sátorba nem hoztam polfómot és hálózsákot. Még jó, hogy mindig van a kocsiban pokróc. Ja, és pirosra pofoztam a képem, mire leértem, hogy el ne aludjak. De azért fasza volt! Itt sikerült beszereznem (és ismét köszönet OGY-KG műveknek érte) a szuperjó FSM-es dísztárcsákat. Ezenkívül még indultunk ügyességi versenyen Tibee-vel, de nem voltunk ügyesek. Amúgy Tibee kocsija igenerősen besza-behu. Annyira besza-behu, hogy 'sztapicsa! Egyszerűen imádom. És Tibee maximalizmusát is, ami a kocsijának minden apró kis procikáján látható. Másnap meg még szlalomoztam, amikor is mellém beült utasnak Lajoska. Grosso kolléga meg kintről végignézte a menetünket. Ezután a fent említett két úr megbeszélték, hogy én egy csendes őrült vagyok. Csendes a kocsin kívül, őrült a volán mögött... :D

És a legutóbbi fejlesztés szintén egy alkalmi lehetőségnek volt köszönhető, amire Geri 93 volt szíves felhívni a figyelmemet. Elegant műszerfal 2000 Ft-ért. Természetesen lecsaptam rá, mint gyöngytyúk a takonyra, elmentem találkozni titan80 kollegával, akivel rövid beszélgetés után rájöttünk, hogy tavaly novemberben már találkoztunk, tőle vettem az ELEGANT belső tükröt és a párátlanító ventit is... További kevés beszélgetés után még a műszerfal mellé vettem külső BIS tükröket, melyek közül a balt sikerült eltörnöm felszerelés közben. Hát igen, már csak ilyen ügyes vagyok.

Geri, mivel neki is vettem az ELEGANT műszerfalból, felajánlotta, ha kiviszem neki az ő műszerfalát, segít nekem betenni az enyémet. Úgyhogy gyorsan elmentem, vettem megfelelő km-spirált, kirohantam Szentendrére és nekiálltunk. Akkor mesélem:
Régi műszerfal le, csatik, kábelek le, no problem. Hát akkor férjünk hozzá a spirálhoz. A régit elkezdtük kiszedni, majd hajrá, bontsuk le a kardánalagutat a kocsiban. Ez is megvan. OK, másszunk alá, hogy hátul is leszedjük. ŐŐŐ, gyári emelővel nem lesz jó, nem elég magas, nem elég stabil. Merci kisteher hidraulikus emelője! Nem jó, elbillen. Egyéb ötlet? Hogyne, mivel egy faipari telephelyen vagyunk, ott a targonca kéznél! OK, szedjük ki a targoncát, közben ne menjünk neki az én kocsimnak és Geri frissen lakatolt kocsijának sem. Fasza, nem férünk el, álljak arrább 5 métert! Édes faszom, eddigre már nem is volt kormány a kocsin... Na mindegy, kormány vissza, csak úgy ideiglenesen, én arrébb, targonca ki, kocsi alá, kocsi fel, kerekek alá nagy raklapok, targonca el messzire. Remek, szedjük le a spirált a lehajtásról. Geri lemegy, letekri, mondja, húzzam. Húzom. Nem jön. Jól leszedted? Jól! Akkormifaszvan!? Lemegyek, húzom, bowdenház kezembenmarad, bowden a lehajtásban. Geci jó! Húzom, nem jön. Geri, adjá' má' egy fogót, ez a szar be van ide rohadva! Húzom azzal is, nem jön. Telefon pocoknak, Van neki valami trükkje? Ááá, dehogy. Ha be van rohadva, húzzad, mint a picsa! Egyszer csak majd kijön. Aha, jó. Akkur húzzuk. Nem jön. Én kijövök kocsi alól, mondom Gerinek, cigiszünet. Jó, ő addig lemegy, próbálkozik. Ámen. Cigi közben arra gondoltam, kérek egy felxet szétvágom az egész qrva kocsit, eladom színesfémenk, mikor Geri jön, hogy kijött. Éljen. Megyek vissza, húzzuk ki! Húznánk ám, de a kardánalagútban mindig elakad. Miagecimááár!? 20 percig szenvedtünk, mire végül sikerült kiszedni. Negyven fok árnyékban, kocsi a fémfedelű szín alatt, mi a kocsiban, vagy alatta már kb 4 órája. Rég voltam ennyire izzadt és dzsuvás egyszerre. De 4 óra alatt kiszedtük a régi műszerfalat. Teljesítmény, mi!? Utána már fél óra alatt bent volt az új spirálostul mindenestül, másik fél óra, míg minden szart visszaszereltünk (kardánalagút borító, szőnyeg, műanyag faszom a kardánalagúton stb.) és megtaláltuk, honnan maradt ki még 3 csavar. Ekkor volt hogy rázuhantunk Geri anyukájának fasirtjára és házi paradicsomára. Isteni volt mindkettő! És életet mentett!!!

Hát itt tartok, illetve tartunk ma a Kislánnyal. Amint lesz megint említésre méltó esemény, jelentkezem ismét.

Sziasztok!

Ui.: Nem tudom, hogy kell a képet úgy feltölteni, hogy ne csak egy szeletet jelenítsen meg belőle, de ígérem, rá fogok jönni. Addig is jobb klikk -> kép megjelenítése...

Ui2: Már csak arra kell rájöjjek, hogy hogy lehet, hogy ne ilyen lóállat méretben jelenjenek meg a képek, hanem normálisan, mint OGY vagy Csajos blogjában... De előbb-utóbb az is menni fog... :)