Szomorú bejegyzés ez a mai. Úgy volt, hogy hatra dolgoznom kell menni (egy színházban dolgozom esténként) ezért negyed hatkor elindultam itthonról. A Váci úton láttam, hogy dugó van, ezért a Népfürdő utca felé akartam kerülni. Ott is dugó volt. Ahogy álltam a dugóban egy piros lámpánál előttem egyszer csak egy Fordos megindult hátrafele. Méghozzá jó lendületesen. Rádudáltam, de sajnos már csak a homlokfalamnál állt meg... Nekem jött. Be is horpasztotta a homlofkalamat. :'( :'( Hogy hogyan csinálta, azt nem tudom, mert a lökhárító nem tört el, a ködlámpa egyenesen állt továbbra is, de a homlokfal, pont a ködlámpa mögött behorpadt. Nem vészes, egyértelműen javítható, de attól még szar. Nagyon szar. Az érzés, hogy babusgatom a kocsit, vigyázok rá, csinosítgatom, óvom még a rossz szavaktól is, erre valaki nem figyel oda, Hűbele Balázs módjára tolat és összetöri... Mondjuk rendes volt a srác, azonnal elismerte, hogy ő a hibás, nem kukacoskodott, kezembe adott húszezer forintot, remélem, elég lesz a javításra.

Sajnos ez is hozzátartozik a kisautó életéhez. Persze, tudtam, amikor megvettem, hogy bármikor bárki összetörheti, azt is tudtam, hogy pestiként erre még nagyobb az esélyem, mint egy vidéken élőnek, pont az ilyen dugók miatt. De ettől még rossz... :(

És csak, hogy kikerekedjen a történet, elköszöntem a sráctól, elindultam, hogy azért ha késve is, de beérjek melóba, és még nem tettem meg egy kilométert sem, mikor csöngött a telefonom: ne gyere, mert elmarad a mai előadás... Azt hittem, felrobbanok dühömben...!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.