Az úgy kezdődött, hogy a 13. kerületben volt dolgom. Kocsival voltam, leparkoltam, és a szemben levő oldalon az autószerelő műhelyből egyszer csak előbukkant szel-mester. Köszöntünk egymásnak, beszélgetni kezdtünk, és megkérdeztem, hogy véletlenül nem vállalnak-e lakatosmunkát? Mondta, hogy ők sajnos nem, kérdezte, mi történt? Elmondtam. Viszont az öccse vállal. Megadta az elérhetőségét, én meg hálás voltam. Ő meg adott nekem egy tanksapkát, mert neki már nem kell. Zárható, két kulcs is van hozzá. Köszönöm. :) Mindez kedden volt.

Nem sokkal később, kb. 2,5 órával a fentiek után fel akartam hívni az illetőt, de nem értem el.

Szerdán megint próbálkoztam, ezúttal sikerrel. Elmeséltem, mi történt, mondtam, szeretnék kimenni, hogy nézzen rá, és mondjon egy árat. Péntek du.-ban egyeztünk meg.

Na, ma ki is mentem, hogy akkor mondjon rá valamit. Nem mondott. Elővett valami pajszerre hajazó dolgot, és körülbelül 3 perc alatt kinyomta a lemezt. Festék nem pattant le. Nem mondom, hogy soha senki nem fogja tudni megmondani, hogy ott nem volt sérült a lemez, de ha nem tudod, mit keress, nem veszed észre. Úgyhogy elégedett vagyok.

Ja, és a legszebb az egész történetben. Szél József úr egy fillért sem volt hajlandó elfogadni. Azt mondta, a bátyja is Kispolskis, Ő is azon nőtt fel, ez neki a múlt, meg nem is volt nagy munka, nem fogad el semmit. Én még próbálkoztam egy kicsit valami pénzt adni neki, de hajthatatlan volt. Ezúton is nagyon szépen köszönöm neki! Úgy látszik vannak még rendes, kedves, aranyos emberek, akikben még él a felebaráti szeretet... :)

Képek lesznek a hétvégén. :)

UPDATE: Kicsit megkésve, de itt vannak a képek:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.