Történt egyszer réges régen, úgy három nappal ezelőtt (najó, kicsit több, ez szombaton volt. (a szerk.)), hogy egy Szidónia nevű kispók jól ráijesztett a gazdijára. Történt ugyanis, hogy Fótról hazafele jövet hallgattam a Régi Fóti úton, hogy milyen szar szelephangja is van a kocsinak, és gondoltam, hogy kellene már hézagot állítani. Na, ahogy megyek, mendegélek hazafelé a kocsival, egyszer csak egy tompa kis puffanás-szerű hang ütötte meg a fülemet, és hát uram fia, olyan csattogás tört elő a motorból, hogy azt elképzelni is nehéz. Na hát mégsem maradhatok az Árpád út elején, a teremburáját! Hát haza is hoztam a kocsit, finoman, babusgava, óvatosan kezelve a gázpedált, majd leraktam a parkolóban és elzártam.

Itthon aztán uccu neki, telefonáltam. Felhívtam Gyulát, aki a Száz Holdas Pagony másik felén lakik, hogy tudna-e nekem segíteni. Tudna, mondta, szerdán. Nosza, nekem sem kellett több, alig vártam, hogy szerda legyen, mert már nagyon kíváncsi voltam, mi is van a kislánnyal. Na, el is jött a szerda, el is jött a Gyula is. Kinyitottuk a motorteret, beindítottuk a motort, Gyula meg fura képet vágott. Nézte jobbról. Nézte balról. Nézte felülről. Hoppá! Rájött, mi a baja! A hátsó kipufogókönyök és a hengerfej közti csavarok közül az alsó elveszett. A felső meg kilazult. Gyula elővette csoda tevő botját (nem, nem azt, hanem amit krovának becéz!) és ennek meg egy csavar segítségével megoldottuk a problémát.

Mivel Gyula olyan, tanított is. Méghozzá szelephézagot állítani. Nem nagy kunszt, csak valakinek szépen el kell magyaráznia. Meg mondani, hogy mit csináljak. Ő mondta, én csináltam.

Miután ezzel is megvoltunk, ragyogóan feloktrojáltuk a Tibee által nyáritalin rám ruházott ékszíjat, mert a másik már kegyetlenül ergya volt.

Ekkor mondta Gyula, menjünk a Novák piacra alkatrészt venni a futőművemhez. Nosza, illa berek, nádak, erek, elmentünk a Novák piacra, keresztül a sűrű sötét erdőn (nem mellesleg ez jó alkalom volt nekem próbaútnak). A hatalmas vándorút két eredményt is szült. Egyik, hogy a két bátor Polski Lovagnak sikerült megvennie a szükséges alkatrészeket (meg még kicsit többet is), illetve, hogy kiderült, hogy Szidóniának már nem vérzik a torka.

Itt a vége, fuss el véle. És hogy mi volt az a kicsivel több alkatrész? Megtudhatjátok a következő részből... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.